Az ember, amikor még mágikus összhangban élt a természettel, a nyárközépi tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában. Ez a motívum a kereszténység  uralomra jutása után háttérbe szorult. A tűz a gyakorlati haszna mellett megmaradt a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, a szerelem, az örök megújulás jelképének. Nem véletlen, hogy a későbbi korok a megtisztulással, a gyógyítással, az egészséggel, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos varázslatokat  gyakorolták Szent Iván éjszakáján.

A szélsőséges időjárás miatt Pákozdon elmarad a június 24-i Szent Iván-éji program. Nálunk a Művelődési Ház parkjában évek óta párok ugrottak át a tűz fölött: szerelmesek, családtagok, barátok. Valamiért összetartozók. Hogy jelképesen most is így legyen engedjék meg, hogy Latinovits Zoltán segítségével a szavak, a gondolatok varázsával hozzam közel Önöknek a tüzet és a vihart.  „Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.”  Kissné Vörösmarty Mária