Pákozdi Nyitnikék Óvoda

Pedagógiai Programja

Intézmény OM - azonosítója: 030017

TARTALOMJEGYZÉK

1. AZ ÓVODAI PEDAGÓGIAI PROGRAM TÖRVÉNYI HÁTTERE

2. AZ ÓVODA JELLEMZŐ ADATAI

3. BEVEZETÉS

4. HELYZETELEMZÉS A PÁKOZDI NYITNIKÉK ÓVODÁBAN

5. ÓVODÁNK ARCULATA

  5.1 Küldetésnyilatkozatunk
  5.2 Óvodakép
  5.3 Gyermekkép

  5.4 Óvodai nevelésünk alapelvei és értékei:

6. PEDAGÓGIAI PROGRAMUNK CÉLJA ÉS FELADATAI

  6.1. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében

  6.2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében

  6.3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében

7. A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI

8. A FEJLESZTÉS TARTALMA

  8.1. Játék és ismeretszerzési tevékenység

  8.2. Társas, közösségi tevékenység

  8.3. Munkatevékenység

  8.4. Szabadidős tevékenység

9. A KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE

  9.1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások

  9.2. A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző
komplex foglalkozások

  9.3. Művészeti tevékenységek

  9.4. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit
fejlesztő ismeretek, tevékenységek

10. A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETEI

11. AZ ÓVODA HAGYOMÁNYOS ÜNNEPEI, EGYÉBRENDEZVÉNYEI, JELES NAPJAI

12. GYERMEKVÉDELEM

  12.1. Kompetencia szintek a gyermekvédelem területén

  12.2. Tevékenység, melyekkel a fenti feladatok megvalósíthatók
feltételek biztosítása terén

  12.3. A sajátos nevelést igénylő gyermekek befogadása és fejlesztése

13. AZ ÓVODA KAPCSOLATRENDSZERE

  13.1. Az óvoda és a család kapcsolata

  13.2. Az óvoda és a fenntartó kapcsolata

  13.3. Az óvoda és az iskola kapcsolata

  13.4. Egyéb kapcsolatok

14. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK

15. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

 

 

1. AZ ÓVODAI PEDAGÓGIAI PROGRAM TÖRVÉNYI HÁTTERE

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. Törvény
A kormány 363 /2013. (III.31.) rendelete az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) MKM rendelet módosításáról
20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról
32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról

2003. évi CXXV. Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

2011. évi CLXXIX. Törvény a nemzetiségek jogairól

1997. évi XXXI. tv. a Gyermek védelemről és gyámügyi igazgatásról

Az 1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségének biztosításáról

A Pákozdi Nyitnikék Óvoda hatályos Alapító Okirata

 

2. AZ ÓVODA JELLEMZŐ ADATAI

Az óvoda címe: 8095 Pákozd, Hősök tere 8.

                          Telefon: 22/258-408

                          Férőhely: 75 fő

Telephely:8095 Pákozd, Arany János u. l – 5

                 Telefon:22/ 271-595

                 Férőhely: 75 fő

Az óvoda fenntartója: Pákozd Nagyközség Önkormányzata

Címe: 8095 Pákozd, Hősök tere 9.

Alaptevékenység:Óvodai nevelés.

Az óvoda a közoktatás szakmailag önálló intézménye. Feladata a 3-6-7 éves korú gyermekek óvodai nevelése, gondozása, testi, lelki szükségleteinek kielégítése, a családi nevelés kiegészítése.

Az óvoda fő funkciói a szociális, óvó-védő, nevelő, személyiségfejlesztő, az egészséges életmód kialakítását célzó, továbbá az érzelmi nevelés, ill. az értelmi fejlesztés megvalósítására vonatkozó funkció.

A gyermek 5. életévétől, 2015. szeptember 1-től a gyermek 3. életévétől kezdve az óvodai nevelés keretében zajló, kötelező, felkészítő foglalkozások tartása, legalább napi négy órában. Az óvoda- az illetékes szakértői bizottság javaslata alapján – a többi óvodáskorú gyermekkel együtt nevelhető testi, érzékszervi, enyhe értelmi, beszéd és más fogyatékos gyermekek ellátását biztosítja.

Az intézmény működési területe

Pákozd nagyközségben az állandó és tartózkodási hellyel rendelkező lakosok gyermekei részére ellátja az óvodai feladatokat, nem kizárva ezzel más községek óvodáskorú gyermekeit sem, feltéve, ha ez az óvodai férőhely igényét nem sérti.

Az intézmény jogállása

Az óvoda önálló jogi személy. Vagyonával és költségvetésével fenntartói ellenőrzése mellet gazdálkodhat.

A munkáltatói jogokat az óvoda vezetője gyakorolja.

HITVALLÁSUNK:

„Csináljon bármit, ami nyitogatja szemét és eszét,

szaporítsa tapasztalatait. Ő azt hiszi, csak játszik.

De mi már tudjuk, mire megy a játék.

Arra, hogy e világban otthonosan mozgó,

eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle.”

 

3.  BEVEZETÉS

Intézményünk a köznevelési rendszer szakmailag önálló intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől (ezt megelőzően fél évvel, amennyiben a gyermek óvodaérett) az iskolába lépésig.

Az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család, a mi feladatunk az, hogy – szükség szerint olykor a hátrányokat kompenzálva- minden gyermek számára egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelést biztosítsunk.

Az egyéni bánásmód elvét alkalmazva csökkentjük a meglévő hátrányokat, nem adunk helyet semmiféle előítéleteknek.

Óvodánk játékba integrált ismeretszerzésre épülő Pedagógiai Programjával, megfelelő személyi, és tárgyi feltételeivel biztosítjuk a gyermekek harmonikus fejlődését.

Óvodai programunk középpontba állítja a gyermeki tevékenységet és ezt az elvet a teljes nevelési folyamaton keresztül, kiemelten kezeli.

Ez a pedagógiai rendszer, nevelés- és gyermekközpontú, amely a tevékenységeken keresztül és a tevékenységek által történő nevelést tekinti alapvető feladatának.

 

4. HELYZETELEMZÉS A PÁKOZDI NYITNIKÉK ÓVODÁBAN

Pákozd a Velencei-tó partján, a Velencei-hegység lábánál fekszik, lakossága, több mint 3000 fő. Legközelebbi város Székesfehérvár és ennek közelsége, ill. a község földrajzi elhelyezkedése miatt sokan költöznek a faluba. Létszámunk a tanév folyamán gyakran változik, emelkedik. Ennek ellenére igyekszünk az optimális csoportonkénti 25 fős létszámokat betartani.

Intézményünk Pákozd egyetlen óvodája, amely 6 csoportban fogadja a gyermekeket. Két épületen folyik a nevelés, székhely intézményünkben, a Hősök terén, 3 csoport, telephelyünkön az Arany János utcábanszintén 3 csoport foglal helyet.  A csoportok szervezésénél törekszünk a tiszta csoportokra, de előfordul, hogy osztott csoport kialakítására is szükség van, ahova 2 korosztály jár. Az óvodának saját konyhája van, ahol napi 3-szori étkezést biztosít egy szakácsnő és három konyhalány a gyerekek és felnőttek számára, amely megkönnyíti az étkezések megfelelő kialakítását, valamint a rugalmas napirend alkalmazását. Az alapanyagok beszerzéséről az élelmezésvezető gondoskodik. A konyhás nénik nagyon finoman főznek, az étlapok összeállítása dicséretre méltó, de ennek ellenére óvodánk csatlakozott a „Minta menza” programhoz. Személyi feltételeink jónak mondhatóak, a törvényi elvárásoknak megfelelve minden dolgozónk szakképzett.

Minden csoportban két óvodapedagógus és egy dajka néni foglalkozik a gyerekekkel, akik munkáját szükség szerint egy pedagógiai asszisztens segíti. Óvodánkat függetlenített óvodavezető irányítja, kinek munkáját óvodatitkár segíti. Gyerekeink nagyon hamar toleránsakká válnak a mássággal szemben.

Alapító okiratunk módosításával lehetőség nyílik intézményünkben az integrált nevelésre. Ezen belül a beszédhibás és enyhe fogyatékos gyerekek szocializálására teremtettük meg a feltételeket. Tapasztalataink alapján ilyen esetben rendkívül sokan adnak, illetve kapnak egymástól. Az SNI gyerekekkel fejlesztőpedagógus, gyógy testnevelő, logopédus szakember foglalkozik a megfelelő óraszámban.

Óvodánk alapítvánnyal rendelkezik, melynek neve: Pákozd Óvodásaiért Alapítvány. 1998-ban került bejegyzésre, majd 1999-ben jogerőssé vált az alapítvány. A kuratórium nagy segítséget nyújt óvodánknak céljai megvalósításával. Célja a mindenkori óvodás gyermekek értelmi, érzelmi, kulturális fejlődéséhez segítségnyújtás.

Rendkívül jó a kapcsolatunk a gyermekorvossal, védőnővel, fogorvossal, családgondozóval, nevelési tanácsadóval is.

Jó kapcsolatot ápolunk a szülőkkel és a fenntartóval is. Anyagi támogatásaikkal, társadalmi munkákkal nagyon sokat segítenek és büszkék erre az intézményre. Ebben nagy szerepük van az itt dolgozó óvodapedagógusoknak, valamint a technikai személyzetnek.

Tárgyi feltételek:

Rendelkezünk a legszükségesebb technikai eszközökkel. (számítógép, telefon, diavetítő, nyomtató, fénymásoló, fényképező- és számítógép, projektor, csoportonként CD lejátszó).

A TÁMOP 3.1.4. „Kompetencia Alapú Nevelés Innovatív Intézményekben” című pályázaton lehetőségünk volt beszerezni a következő eszközöket: aszalógép, villanyrezsó, vízforraló, homokvíz asztal, mikroszkóp, bogárnézőke.

Adományként kaptunk egy víztisztító készüléket, mely az egészséges életmódot segíti elő óvodánkban.

Megfelelő mennyiségű és minőségű játékállományunk van, melyek között főleg a természetes anyagokból készülteket részesítjük előnyben. Nagy hangsúlyt fektettünk az olyan eszközök beszerzésére, amely a gyermekek tartását, mozgását fejleszti.

Összességében a személyi és tárgyi feltételeink adottak ahhoz, hogy azokat a célokat, amelyeket helyi programunkban kitűztünk, hatékonyan megvalósíthassuk, és környezetünk elvárásainak megfeleljünk.

 

5. ÓVODÁNK ARCULATA

5.1 Küldetésnyilatkozatunk

Óvodánk dolgozói vallják, hogy gyermekeinket változatos és érdekes tevékenységeken keresztül lehet sokoldalúan fejleszteni.

Ezért programunk egyaránt épít az óvodapedagógia tradicionális értékeire, intézményünk, községünk hagyományaira, gyakorlatára és partnereink igényeire.

Óvodapedagógusaink célja:

érzelmileg gazdag gyermekek nevelése, akik a településhez kötődnek,
igényes környezetükben jól tájékozódnak,
az új iránt fogékonyak, érdeklődőek
önmagukat értékelni tudják,
másokkal együttműködni képesek.

Tudatosan és tervszerűen végzett munkánk során sokfajta játékos tevékenység által a gyermekek fejlesztése az óvodai élet egészében zajlik.

A gyermeki személyiségből, - a játékból kiindulva olyan nyugodt, derűs, légkört biztosítunk, amelyben a résztvevőket szeretet és tisztelet övezi.

5.2 Óvodakép

„…mindegy, hogy képességeid mekkorák, fő, hogy a tőled

telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Óvodánk gyermek- és nevelésközpontú.

Nevelésünk tudatos hatásaival segítjük a gyermekek személyiségének sokoldalú fejlődését.

Tiszteletben tartjuk a gyermekek életformáját, a játékhoz, mozgáshoz való tevékenységet az óvodás gyermek alapvető életmódjának tekintjük.

A környezettel való ismerkedés óvodai nevelésünk egészében érvényesül, áthatja az óvodai életet. E folyamatban a gyermekek egyénenként változó életmódbeli lehetőségeinek figyelem- bevételével alakítjuk ki az egészséges életmód szokásait, a mozgás kielégítésére, mozgás fejlesztésére törekszünk. Megalapozzuk a környezettel való pozitív viszonyt és a megfelelő magatartásmódokat. Az egymás iránti tiszteletre, együttműködésre, az értékek megbecsülésére, felelős cselekvésre nevelünk.

Óvodánk a családok felé nyitott, velük együtt kölcsönösen kiegészítve, segítve egymást, esetenként meggyőzést alkalmazva nevelünk.

Magatartásunk a szülők felé toleráns és a gyermekek érdekében kezdeményező.

Bevonjuk a szülőket az óvodai életbe és igényeikkel, igényeikhez mérten támogatást nyújtunk a családi neveléshez. 

A tevékenység alapú programcsomag reményeink szerint a gyerekek számára önfeledt, boldog gyermekkort jelent, amelyben kedvük, igényeik, elképzeléseik, vágyaik szerint:

játszhatnak, mozoghatnak térben és időben,
zenében és festésben, átélhetik a mesék, versek szárnyaló világát, átérezhetik a hagyományok üzenetét,
bábozhatnak, dramatizálhatnak,
nap, mint nap változatos, színes élményeket szerezhetnek önmagukról, barátaikról, a segítő, befogadó, elfogadó felnőttek jelenlétéről, a közösségről, az őket körülvevő világról, környezetről,
bátran kísérletezhetnek, tevékenységeikben nem a produktum, hanem a saját tapasztalatszerzés a fontos.
játszva tanulhatnak egymástól és a felnőttektől, a természet csodáiról, a számok és mennyiségek birodalmáról.  A kérdéseiket bátran, nyíltan megfogalmazhatják.

5.3 Gyermekkép

Az óvodai nevelés gyermekközpontú, ennek megfelelően az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, a saját ütemének megfelelő fejlődést.

A valódi tudás az, amit a gyermek maga tapasztal és fejt meg, cselekvésen keresztül sajátít el. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson, élményeket élhessen át, és természetes kíváncsiságát kielégíthesse. Ezért a játékba integrált önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai ismeretszerzés útja.

Az óvodáskor sajátos értékei, szépségei

Az óvodáskor az életkori pszichológia felosztása alapján 3 éves kortól kezdődik.
Az óvodáskor és az óvodaérettség nem egy és ugyanaz a kategória, nem esik egybe.
Óvodaérettségről akkor beszélünk, ha a kisgyerekén tudattal rendelkezik, vagyis tudja, hogy ő másvalaki, mint a többiek.
Kellő belső képzelettel bír, amely segítségével bármikor odavarázsolhatja azt a személyt, aki számára kedves, szeretett;
El tud tölteni néhány órát a szülei nélkül is;
Bizonyos fokú önállósulási törekvés jellemzi;
Igényli a gyermekközösséget;
Képes másoktól is elfogadni az ételt;
Nappalra szobatiszta.

Az óvodáskorú gyerek érzelmi lény, életében, tevékenységeiben uralkodó szerepet kapnak az érzelmek.
A megismerési funkciók közül előtérbe kerül a színes, szárnyaló, csapongó képzelet.
Felfokozott mozgásigény jellemzi.
Fő tevékenységi formájuk az óvodáskor egészében a játék, de már megjelennek a kíváncsiság elemei is.
Az óvoda új életformát, új követeléseket és fejlődési lehetőségeket jelent a gyerek számára.
A 3–7 éves korú gyerek megélheti a csodák korát.

5.4 Óvodai nevelésünk alapelvei és értékei:

a gyermek nevelése a család joga és kötelessége. Az óvoda kiegészítő, segítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet tölt be. Átmenetnek tekintjük az óvodai nevelést a családi, bölcsődei és az iskolai nevelés között

pedagógusaink megismerik és figyelembe veszik a családok eltérő nevelési szokásait

a nevelőközösség alapelvnek tekinti a gyermek szeretetét, tiszteletét, elfogadását, fejleszthetőségét

az elfogadó, segítő, támogató óvodai dolgozók személyisége és példaadása meghatározó

biztonságot sugárzó felnőtt-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolat, melyet pozitív megerősítés kísér

a közösségi szokások és szabályok kialakítása és erősítése során a gyermeki autonómia tiszteletben tartása

a gyermekek fejlődésének segítése az egyenlő hozzáférés biztosításával

önállóságra nevelés

az együttműködésre, kölcsönös tiszteletre, bizalomra, megértésre, türelemre és gyermeki aktivitásra épülő nevelés

a gyermekek egyéni fejlettségének figyelembe vétele, időt hagyva és adva mindenkinek a folyamatban történő fejlődéshez

az előítélet-mentes pedagógiai környezet kialakítása, egymás elfogadására, a különbözőségek tiszteletére nevelés

a szülőkkel együttműködő segítő partnerkapcsolat kialakítása az óvoda teljes dolgozói körének részvételével

egymás munkájának megismerése és megbecsülése, kölcsönös segítségnyújtásra való törekvés

óvodánk az élmények és a változatos tapasztalatok színtere, tudatosan beépítve nevelőmunkánkba az óvodát körülvevő kulturális örökség értékeinek megismerését és átadását

az alkotás, a kreativitás és közvetlen tapasztalás feltételeinek megteremtése és biztosítása

közös tevékenységek során a gyermekek érzelmi, erkölcsi, értelmi és testi nevelése

 

6. A TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ PROGRAMCÉLJA ÉS FELADATAI

A tevékenységközpontú óvodai nevelés a gyermek középpontba helyezését és az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, a belső fejlődés- az érés- sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg.

Az óvoda, nevelő intézmény, s mint ilyen a gyermeki személyiség kibontakozásra, nevelésre, fejlesztésre törekszik. Tehát nem csupán „megengedi”, hogy a gyermek fejlődjön, nem passzívan szemléli ezt a fejlődést, hanem lehetővé teszi, elősegíti azt, tudatosan tervezett, szervezett nevelési helyzetek megteremtésével. A cselekvésközpontú óvodai nevelés a 3-7 éves korú gyermekek szociális életképességét (életre nevelését) minden későbbi fejlődés alapjaként kezeli, a pedagógiai célok és feladatok centrumában tudatosan az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztését állítja, azaz együttműködésre és kommunikációra kívánja képessé tenni óvodáskorban a gyermekeket.

Az összetartás és a kommunikáció az adott nevelési intézmény lehetőségei között valamennyi nevelési helyzetre vonatkozóan a következő konkréttartalmat foglalja magába: 

Az összefogás konkrét tartalma:

A társas, közösségi és egyéni élet feltételeinek közös összehangolt erőfeszítésén alapuló helyzeteinek megteremtése.

A kommunikáció konkrét tartalma:

A kompromisszumra való törekvés mindazokban a kérdésekben, amelyek az együttélés és együttműködés előkészítését, lebonyolítását, ellenőrzését és értékelését szolgálják.

Az óvoda a pedagógiailag segített, ösztönzött szocializáció minél teljesebb megvalósítására törekszik. A kisgyermeknek ahhoz, hogy boldoguljon, meg kell tanulnia beszélni, közlekedni, a környezet adta keretek között tevékenykedni, az eszközöket használni, a társakkal együttműködni, el kell lesnie a mindennapi élet adta szerepeket, magatartásmintákat. Ez, akárhogyan is nézzük, komplex életfeladat, a szociális életre való felkészülés intenzív formája. Ennek egy részét –eltérő kulturális színvonalon –a családok teljesítik. Az óvoda azonban nem csupán kiegészítő szerepet játszik az elsődlegesen szocializáció folyamatában, hanem arányos fejlesztését, intenzitásának fokozását, magasabb színvonalra emelését is vállalja, azaz: kiegészíti, kiterjeszti, felerősíti a szociális beilleszkedést.

A társadalom és az egyén kölcsönviszonyának valamiképpen a nevelés fogalmában is tükröződnie kell. Felfogásunk szerint a nevelés a társadalom számára szükséges egyéni képességek intenzív fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése, a mi esetünkben a cselekvésközpontú óvodai nevelés célja:

A 3 – 7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, amely magába foglalja a teljes gyermeki személyiség fejlesztését és az életre való felkészítését a tevékenységek által és ezeken keresztül.

Ez a nevelési program – az óvodás gyermek szociális életképessége növelése érdekében – fejlesztő hatásokban gazdag nevelési helyzetek megteremtését feltételezi. A nevelési alaphelyzet mindenekelőtt az adott nevelési intézményre jellemző tevékenységek, együttműködési formák, kapcsolatok, fejlesztő hatások és fejlődési lehetőségek összefüggő rendszerében létezik kompetencia alapú fejlesztések által, amely magában foglalja:

A gyermekek környezetben való tájékozódásához szükséges ismereteket,
A gyermekek tevékenységeihez és a világban való eligazodáshoz szükséges képességeket,
A szocializációhoz és megélhetéshez szükséges pozitív attitűdöket.

A nevelés, mint „tudatos értékválasztás” a nevelési helyzetekben beépített tevékenységek által valósítható meg, hiszen a gyermek állandó tevékenykedés közben fejlődik. A tevékenységközpontú óvodai program nem egyoldalú gyermekközpontúságot hirdet, nem korlátozhatja a gyermeki szükségleteket és az óvodáskori adottságokat. Ezeket alapnak tekinti a nevelés alapnormáinak megvalósításához. Programunk vallja, hogy a gyereket minden életkori szakaszban orientálni kell valamire, vezetni kell valahova.

Mire orientálhat az óvoda? A szélesen értelmezett életfeladatokra és nem a szűken vett iskolai életre való felkészítés. Mi azt valljuk, hogy az élethelyzetekre összpontosítás az igazi tennivaló, melyek csak valóságos tevékenységek elvégzése által valósíthatunk meg.

A nevelési cél elérésének feltételei

Programunk kitőzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek és képességeinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból kiindulva lehetséges megvalósítani.

Nevelőtestületünk a személyiség mibenlétét az alábbiakban látja:

A személyiség külső hatásokra kialakult belső feltételeknek, valamint öröklött adottságoknak, lehetőségeknek az egyénen belül kialakult olyan egyedi, egyszeri és megismételhetetlen integrációja, amely meghatározza a viszonyulást, alkalmazkodást a környezethez.

Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a gyermeki személyiség komplex fejlesztésének:

a tanult minták kialakításának, mivel ezek segítik az embert döntései meghozatalában
a képességek fejlesztésének, mert ezektől függ a döntések kivitelezésének eredményessége.

6.1. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében

A gyermek, fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak. A szükségletek kielégítésébe a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs színtér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a „társadalomba való beilleszkedés” feladatait.

A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van az elsődleges szocializáció során. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy tágabb, tagoltabb szocializációs környezetet hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái komplex egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvoda tehát nem a spontán szocializációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs és kommunikációs formák tudatos kibontakoztatása folyik. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, befolyásolhatóságát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadni, és empátiakészséget mutatni ugyanúgy hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott, harmonikus alaphangulat kialakítása. Azok a gyerekek, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek (agresszivitás, gátlás), különösen sok fegyelmet és megértő nevelői magatartást igényelnek.

Az érzelmi és erkölcsi nevelés feladata:

A szeretet és kötődés képességének fejlesztése
A mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése
Erkölcsi normál: az együttérzés, a segítőkészség, a figyelmesség fejlesztése
Az élménybefogadás képességének fejlesztése
Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése
Az ösztönök és az érzelem irányításának fejlesztése
Önfegyelem, önállóság, feladattudat, szabálytudat fejlesztése
Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése
Szociális érzékenység fejlesztése

A gyermekek felé közvetítendő erkölcsi értékek:

Ha szeretünk valakit, akkor szeretünk vele lenni, beszélgetni vele és meghallgatni mindazt, amit mond.
Megvan mindennek az ideje. A munkának a pihenésnek az ünneplésnek és ezáltal az egymásra figyelésnek is. Az ünnepnap érték, melyből erőt meríthetünk.

Mindenkinek nagyon mélyen a szívébe van ültetve a szülők, a vérszerinti rokonok iránti tisztelet és szeretet, amit tudatosan kell ápolnunk. Odafigyeléssel, szófogadással tartozunk szüleinknek.

Különösen fontos a körülöttünk lévő emberi, állati, növényi élet tisztelete. Nemcsak a saját életet és egészséget, hanem a környezetünkét is szeretni, óvni kell.
Különleges emberi érték az őszinteség.

Tartsuk tiszteletben mások tulajdonát, azt kérés nélkül ne vegyük el. Nem szabad visszaélni a bizalommal sem, amellyel egy másik ember megajándékozott!

Vegyük észre a rászorulókat, és segítsük őket.

A fejlesztés az után kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka alapvető feladata: olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nem csak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul.

6.2. A tevékenységek szerepe a nevelési cél elérésében

A gyermek személyisége és tevékenysége kölcsönösen hatnak egymásra.

A személyiségfejlesztés egyetlen garanciája a széleskörű tevékenykedtetés, a képességek általános fejlesztése.

Atevékenység fogalma:

Nem más, mint az ember és a környezet pszichológiai kapcsolata

            Alapformái: - kognitív- megismerő

                                - operatív- alkotó (változtató) tevékenység

Valamilyen belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze
Képesség felhasználás, képességfejlesztés eszköze.

Anevelő hatás belső feltételei:

Az egyén és a csoport számára érdekes és hasznos tevékenység legyen
A célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön
A tevékenységnek legyen eredménye, mert ez biztosít élményt a gyermeknek
A tevékenységrendszer elégítse ki a gyermekek szükségleteit és a csoportélet valamennyi feladatát.

Anevelő hatás pedagógiai feltételei:

A tevékenység pedagógiai előkészítése közös feladata az óvodapedagógusnak, dajkának és az egész óvodai környezetnek. .
A tevékenység pedagógiai megszervezése nagy tapintatot igényel (semmit se végezzünk el a gyermekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van).
A tevékenység pedagógiai értékelése alapvető feladatunk.

Atevékenységek szerepe a fejlesztésben:

A gyermek számára biztosítanunk kell az önállóan megválasztott, belsőből fakadó tevékenységeket. Figyelembe kell vennünk a 3-7 éves korú gyermeki tevékenység jellemzőit.

A megismerési vágy, a kíváncsiság életkori sajátosság. Az életkori és egyéni adottság meghatározza e gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét.

Feltétele: a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, a felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitás fejlesztése.

A tevékenységek gyakorlásával valósítható meg a személyiség, a képesség fejlesztése.

Az óvodapedagógus feladatai a tevékenységek megszervezésében:

Biztosítsa minél változatosabb, többfajta tevékenység egy időben történő gyakorlásához a megfelelő feltételeket (idő, hely, eszköz, ötletek)
A tevékenységek megszervezésében támaszkodjon a gyermekek tapasztalataira, aktuális élményeire
Élmények nyújtásával segítse elő a minél sokrétűbb és minél komplexebb tevékenységformák kialakulását
Az óvodában folyó tevékenységekhez való pozitív viszony kialakítása

6.3. A képességek szerepe a nevelési cél elérésében

A tevékenységközpontú nevelés, olyan képességek kifejlesztését jelenti, amelyek a társadalomban létező, elképzelhető pozitív tevékenységek gyakorlásához szükségesek.

A társadalmi és egyéni szempontból lényeges képességek két csoportba oszthatók:

Kooperációs képességek
Kommunikációs képességek

Az együttműködési és érintkezési képességeket a tevékenységek által fejleszthetjük, gyakoroltathatjuk a mindennapi óvodai élet helyzeteiben.

A tevékenység több szempontból is bázisa a képességfejlesztésnek

A tevékenység a kifejlesztett képesség forrása, helyszíne és egyben a cselekvés célja, eszköze is a képességek fejlesztésének (mivel a képességek tevékenység közben fejlődnek).

A képesség és a tevékenység annyira mély és genetikus kapcsolatban áll egymással, hogy a reáltevékenységekbe alapozott nevelésnek lehet igazi esélye a sikeres fejlesztésre, hiszen a tevékenységek és képességek fejlődése ezek kölcsönhatásában nyilvánulhat meg.

A kommunikációra és a kooperációra való képességet a gyermek beszéd közben szerezheti meg, melyek a tudatos emberi élethez elengedhetetlenül szükségesek. Az emberi képességek embert formálóak, fontosak a tudatos emberi élet folytatásához.

Az óvodapedagógus feladatai a képességek fejlesztésében

Folyamatosan biztosítsa a gyermekek számára, a képességeik kibontakoztatásához szükséges tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit
A folyamatos megfigyelés útján alkosson tiszta képet a gyermek meglevő képességeiről. Ennek ismeretében törekedjen a képességek fejlesztésére.
A kiemelkedő képességű és részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre, egyénre szabott fejlesztési terv alapján gyakoroljon hatást
Minden gyermek képességét önmagához – a saját lehetőségeihez – viszonyítva igyekezzen fejleszteni.

 

7. A TUDATOS FEJLESZTÉS FELTÉTELEI

A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamatban a környezettel való állandó és szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják.

Az objektív /külső/ feltételek, mint az óvoda épülete, berendezései, az óvoda udvara a gyermeket körülvevő környezet adottak. A csoportonként előírt játékok, eszközök, a gondozáshoz szükséges eszközök, bútorok az udvar felszereltsége, helységeink, udvarunk mérete, technikai ellátottságunk rendelkezésünkre áll. Ebben a tekintetben a tevékenység központú óvodai nevelési program nem igényel különleges feltételeket.

Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése

Az aktív nevelés tevékenységközpontú és tevékenységre alapozott nevelés. A hangsúly az aktív kétpólusú együttműködésre kerül. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermeknek éppúgy lehet véleménye, elképzelése, ötlete, javaslata, mint a felnőttnek. Ez komolyan vesszük és beépíthetjük a fejlesztési elképzelésünkbe. A gyermeket ugyanis saját környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg ezekre az élményekre, tapasztalatokra szükséges ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységeket. A fejlesztés során abból kell kiindulni, ami a gyermeket körülveszi, foglalkoztatja és érdekli. Ezzel válik lehetővé a gyermek aktivitásának bekapcsolása a nevelés folyamatába. 

Az óvodapedagógus modell szerepe:

A tevékenységközpontú óvodai nevelés az óvodapedagógust kulcsfontosságú szereplőnek tekinti a nevelési folyamatban. A gyermek utánzási hajlamából következően az óvodapedagógusnak kiemelt azonosulást indukáló szerepe van óvodáskorban, de későbbi életkorban is a példa a leghatásosabb nevelő erők egyike. Különösen 3-4 éves korban meghatározó a pedagógus személyisége, hiszen kezdetben a gyermek teljesen kritikátlanul, válogatás nélkül utánoz, kizárólag a szeretet és érzelmileg hozzá legközelebb álló felnőtt kedvéért. Sok múlik tehát azon, milyen értékeket preferál az óvodapedagógus, a gyermek környezete és azon belül elsősorban a család. Gyakran előfordulhatnak érték konfliktusok a család és óvoda között. Ilyenkor az óvodapedagógusunk a rendkívül tapintatosan és kizárólag a gyermek érdekeit figyelembe véve kell közelítenie a megoldás felé. A gyermek már megtanul, és magával hoz bizonyos értéket a családból, melyeket az óvodában is tiszteletben kell tartani. Az óvónő mintegy átveszi, átvállalja a gyermek óvodai életében az anya szerepét. Az ő biztonságot és harmóniát sugárzó egyénisége feltétlenül hatni fog a gyermeki személyiség fejlődésére. Ezért gondoljuk azt, hogy a gyermek harmonikus fejlesztésének alapkövetelménye abból indul ki, hogy a gyermek felnőtt kapcsolat alapja és mintája egész gyermekkoron át a gyermek-szülő viszony. Ebben a kapcsolatban kell az óvónőnek napközben mintegy helyettesítenie az anyát. A biztonságérzet egyik biztosítéka a testi kapcsolat, az ölelés szorossága. Az óvodában még 6-7 éves korban is igénylik a gyermekek a gyakori simogatást, szeretgetést, ölelést. A gyermek és az óvodapedagógus aktív együttműködése a felnőttel is másfajta beállítódást, viselkedést igényel. El kell fogadnia, hogy nem csak ő irányíthatja a gyermeket, hanem a gyermek is hat rá. Kapcsolatuk aktív és kölcsönös. Ez a pedagógusi magatartás feltételezi az önállóság, rugalmasság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség meglétét. Tudomásul kell vennünk, hogy olyan nevelő képes a gyermeket az életre, az önálló gondolkodásra serkenteni, aki maga is rendelkezik ezekkel a képességekkel.

Az óvónő, a pedagógiai asszisztens valamint a dajka együttműködése

A tevékenységközpontú óvodai program megvalósítása során a pedagógiai asszisztenst és a dajkát a pedagógiai munka közvetlen segítőjének tekintjük. Elengedhetetlen segítői a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, teljes lényével, beszéd stílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen, elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten tájékoztatva legyen az óvoda és adott óvodapedagógusok nevelési elképzeléseit, módszereit illetően. Tudnia kell, milyen célok érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését megvalósítani. Ez a tudás megsokszorozhatja a felnőttektől kiinduló nevelő hatásokat.

A környezetben élők hatásai:

Fontos hatást gyakorolhat az óvoda nevelőmunkájára, hogy milyenek a környezetében élő emberek.

Az óvoda, szolgáltató intézmény. Célkitűzéseit, a szolgáltatást igénybe vevők érdekeinek, elképzeléseinek és szükségleteinek megfelelően kell kialakítani.

Ezért kikérjük a szülők véleményét, felmérjük igényeiket és ezek figyelembe vételével, a gyermekek mindenek felett álló érdekének megfelelően alakítjuk mindennapi munkánkat.

 

8. A FEJLESZTÉS TARTALMA

A tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Ezért a cselekvésközpontú óvodai nevelés tartalma a tevékenységeken keresztül jut érvényre és a nevelési folyamatokon keresztül valósul meg.

A feladatrendszer elemei: 

Játék és ismeretszerzési tevékenység
Társas és közösségi tevékenység
Munkatevékenység
Szabadidő tevékenység

A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek és együttesen jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. A gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve fejlesztik őt.

8.1. Játék és ismeretszerzési tevékenység

A program teljes egészében a játéktevékenységre épül, megkülönböztetve a szabad játéktevékenységet, az óvónő által felajánlott irányított tevékenységtől.

Értelmezésük szerint a játék az információszerzés alapvető formája. A spontán és aktív felfedező játékot öröm, jókedv és izgalom kíséri. Az önmagában is élményt jelentő játék alapozza meg a hatékony ismeretszerzést.

Pedagógiai programunk teljes egészében a játéktevékenység köreire épül megkülönböztetve a szabad játék tevékenységeit, és az óvónő által felajánlott tevékenységeket, melyek a szervezettebb játékos ismeretnyújtást jelentik, és ezek tervszerűen előkészítettek és felajánlottak. Fontosnak tartjuk a szabad játék tiszteletben tartását.

Óvodásaink a játékban és a játékon keresztül gyakorolják a nyelvet, a gondolkodást, a másokkal való együttműködést, a kitartást. Itt élik át a szerepeket, a hozzájuk tartozó magatartásmódokat, a felnőttek által közvetített attitűdöket és érzelmeket. A szabad játék idején a csoportszoba játéktereit ötletük megvalósítása érdekében - ésszerű korlátozással - átrendezhetik.

Az óvónők feladata, hogy a játéknak mindenkor teremtsék meg a legoptimálisabb feltételeit.

 Tapasztalataink szerint is a felfedezés, a megtapasztalás élménye teszi érdeklődővé, nyitottá és probléma érzékennyé a gyermekeket, mikor saját élményként élik meg egy - egy helyzet megoldását.

A jövő, az egyre halmozódó információk tömege megkívánja, hogy a gyermekek a tanulás során a legfontosabb képességeket birtokolják. Óvodapedagógusaink minden gyermekben akár tehetséges, vagy lassan haladó típus, megalapozzák azokat a képességeket, melyek alapján örömet jelent gyermekeink számára a későbbi ismeretszerzés és önfejlesztés. 

A játék a 3-7 éves gyermek alapvető tevékenysége, kitűnő talaja a fejlesztésnek, melyben kiélheti, kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Olyan komplex tevékenységforrás, melyet tudatosan használunk fel a nevelés folyamatában. Biztosítanunk kell, hogy a játék mindennap visszatérő, hosszantartó, és lehetőleg zavartalan legyen. Ez nem jelentheti az erőltetett, óvodapedagógus által irányított játékot, mindig a gyermek által önként vállalt tevékenységnek kell lennie.

A játék, a kompetencia alapú nevelésnek is egyik legfontosabb eleme, ezért e nevelés is kihangsúlyozza: a játék a gyermek legelemibb pszichikus szükséglete, létformája. Ebből következően a gyermek 7–9 óra napi játékszükségletét ki kell elégíteni, és meg kell hagyni a játék semmi mással nem helyettesíthető szerepét, funkcióját.

A játék: Motívuma az öröm, bánat, a kaland feszültsége, az erő próbálgatása, az önkifejezés és kommunikáció igénye. Olyan körülményeket teremtünk, amelyben a gyermekek fogalomalkotás fejlesztése, a magyaros mondatalkotás és a szóbeli kapcsolatteremtés lehetőségét biztosítjuk.

- tapasztalatszerzés eszköze

- öröm – és sikerélmény forrása

- személyiségfejlesztésének színtere

- tanulás, a készség- és képességfejlesztés leghatékonyabb módja

Jót és jól játszani- ez a gyermek dolga az óvodában.

A mi feladatunk megfigyelni a gyermek játékát, felhasználni azt saját nevelési céljaink elérése érdekében és szükség esetén, indirekt módon befolyásolni.

A játék kicsiben maga az élet, tükrözi mindazt, amit a gyermek felfog a környezetéből.

Az életre nevelés a játékból indul ki, és annak segítségével teljesedik ki. Minél több időt, alkalmat és lehetőséget kell biztosítanunk a gyermekeknek az elmélyült játékra.

Nagyon fontos az élmények szerepe, ezért a különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás tudatos, átgondolt munkát kíván tőlünk.

A gyermek spontán szerzett élményeire, tapasztalataira is oda kell figyelnünk, segítve azok játékban történő feldolgozását, akár szabad, akár irányított játékról van szó. Eltérés az óvónő szerepében van.

Szabad játék során az óvodapedagógus biztosítja a gyermek számára az önállóságot, a szabadságot

a játéktevékenység kiválasztásában
a játékeszközök megválasztásában
a társak megválasztásában
a gyermeki játékelgondolás megvalósításában
a játszóhely megválasztásában és kialakításában.

A folyamatossága érdekében az óvónő elegendő időt hagy a befejezésére, az elmélyült játékot nem zavarja meg más tevékenység felkínálásával, és lehetőséget ad a későbbi folytatására.

Mindennapjainkban a szabad játék van túlsúlyban!

Kezdeményezett játék során az óvónő pedagógiai szándékkal teremt olyan helyzetet, melyben a gyermek egyéni érdeklődési körének, egyéni fejlettségének ismeretében ajánl fel játéktevékenységet. Ennek a külső késztetésnek akkor van helye, ha a gyermek érdekében történik, úgy, hogy azok elősegítik sajátos fejlődését, és találkoznak igényeivel.

A gyereknek itt is lehetősége van a játéktevékenység megválasztására, amit tiszteletben tartunk- jogában áll nem élni a felkínált játéklehetőséggel!
Alkotó pedagógiai légkörben biztosítjuk az önállóságot és az önmegvalósítást számára.
A játék célja a gyermek képességeinek, kompetenciájának fejlesztése, figyelembe véve aktuális állapotát. 

Játékformák:

- gyakorló játékok,

- konstrukciós játék

- szerepjátékok

- szabályjáték

Az óvodapedagógus feladata a játékkal kapcsolatban

Nyugodt, érzelmi biztonságot adó légkör megteremtése, és folyamatos fenntartása
Inger gazdag, cselekvésre inspiráló, kreativitásra ösztönző, a gyermek kíváncsiságát felkeltő, esztétikus, harmóniát sugárzó környezet kialakítása
Elegendő hely biztosítása a játék számára
A napirenden belül elegendő idő biztosítása az elmélyült játék kialakulásához
A játékhoz szükséges, megfelelő mennyiségű eszköz folyamatos biztosítása, a gyermekek által jól látható és elérhető helyen történő elhelyezése
A barkácsolás, mintázás, rajzolás, festés, kézimunka, bábozás, dramatizálás eszközeinek sokszínű, szabad választásra lehetőséget adó elhelyezése
Korcsoporttól függetlenül biztosítani kell a különböző játékformákhoz szükséges eszközöket
Ötletek, lehetőségek, utánozható minták, helyzetek teremtése a sokszínű játék kialakulásához
Szükségszerűen avatkozzunk be a szabad játékba, például ha a gyerekek veszélyeztetik egymás testi épségét, vagy ha agresszívak egymással, vagy szóbeli kommunikációjuk nem megfelelő
Az egyéni élményeken túl, közös élményszerzési lehetőségek kihasználása a játék fejlesztése érdekében
A gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása
Szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel
A gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulásának segítése az óvónő indirekt irányításával
A gyermek szociális tapasztalatai (melyeknek nagy részét a saját családjában tapasztal pl. nemi szerepek, munkamegosztás, stb) gyakorlásának segítése

Olyan játékos helyzetek és ismeretszerzési alkalmak teremtése, hogy ugyanaz a tevékenység vagy összefüggő tevékenységsor mind a gyermekek egyéniségének, mind pedig fejlettségi szintjüknek megfelelően kösse le érdeklődésüket, és aktív szellemi-testi energiáikat.

Differenciálás és integráció

Úgy tervezze meg a tevékenységeket, hogy azok minél több érzékszervre hassanak: látás, hallás, mozgás, és a verbális kommunikáció stb. együttesen szolgálják a tanulást.
Amilyen gyakran csak lehet, tervezzen az óvónő cselekedtető és gondolkodtató tevékenységeket annak érdekében, hogy felkeltse a gyermekek érdeklődését, kíváncsiságát, erősítse a gyermekek szándékait és kezdeményezései 

Tevékenységben megvalósuló információszerzés

A játék és az ismeretszerzés teljes mértékben összekapcsolódik óvodáskorban. A gyermek tevékenységi vágya ösztönzi a tapasztalatszerzésre, cselekvésre és közben újabb és újabb felfedezéseket tesz, ismereteket sajátít el, képességei észrevétlenül fejlődnek.

Természetesen nemcsak a játékból szerzi ismereteit a gyermek, hanem az óvodai nevelés egész folyamata, valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy spontán, vagy az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formában, irányítottan gyarapítsa ismereteit.

A kompetencia alapú nevelés abból a feltevésből indul ki, hogy a valódi tudás az, amit a gyermek maga fejt meg, és cselekvésen keresztül sajátít el. Ennek érdekében fontos, hogy minél több tapasztalathoz jusson, élményeket élhessen át, és természetes kíváncsiságát kielégíthesse. Ezért a játékba integrált önkéntes és cselekvéses tevékenykedés az óvodai információszerzés útja.

Az óvodapedagógus az ismeretek tapasztalati úton történő megszerzéséhez segíti hozzá a gyermeket.

Megteremti annak a lehetőségét, hogy a gyermek a játékon, a művészeteken, az alkotómunkán, saját tevékenységén keresztül szerezhesse meg azokat az élményeket, amelyek megnyitják, és ébren tartják benne a vágyat a környező világ megismerésére.

Ebben az életkorban az igazi ismeret az, amit a gyermek önmaga szerez meg. Mindennek az alapja, hogy a gyermek érdeklődésére és cselekvésére, előzetes tudására, tapasztalataira épüljön az ismeretanyagot is tartalmazó tevékenységrendszer.

A több érzékszervet igénybe vevő tapasztalás, sokoldalú cselekedtetés a legfontosabb a 3-7 éves korú gyermek fejlődésének szempontjából. Központi kérdés, hogy kevesebbet, de azt jobban, alaposabban, sokoldalúan megközelítve kell a gyermek számára közvetítenünk. A gyermek a világot komplexen érzékeli, észleli és éli meg, ezért komplex foglalkozások rendszerén keresztül kell eljuttatnunk az ismereteket.

Azt kell elérnünk, hogy a gyermek örömmel és önként vegyen részt a foglalkozásokban.

A feladatokat a gyermekek képességeinek megfelelően kell biztosítanunk.

A nevelés egészén belül a tevékenységekben megvalósuló ismeretszerzés kötött vagy kötetlen kezdeményezések, beszélgetések, tapasztalatszerző séták, kirándulások formájában egyaránt megoldhatók a napi élet bármely mozzanatában, az óvónő által kezdeményezett tevékenységi formában, szervezeti és időkeretben. Ennek módját az óvodapedagógus dönti el. Az óvodai tapasztalatszerzés elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak, képességeinek, adottságainak fejlesztése. Olyan, értelmi képességek fejlesztését támogató környezetet teremtünk, melynek során a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire építünk.

Természetesen minden gyermek esetében képességeinek megfelelő feladatokról van szó. A követelményeket az egyéni teljesítőképességhez kell igazítani. A sikerélmények erősítik a gyermek önbizalmát, és bátorságot adnak neki az újabb, nehezebb problémák megoldásához. A sorozatos kudarcok ellentétes hatást válthatnak ki. A gyermek bátortalanná, félőssé, visszahúzódóvá válik, alulértékeli önmagát, és alatta marad saját teljesítőképességeinek. Az óvodapedagógus szerepe kiemelkedő abban, hogy milyen feladat elé állítja az egyes gyermekeket, mennyire képes megismerni és fejleszteni a gyermeket egyéni adottságainak figyelembevételével. Az óvodapedagógusok a gyermek igényeihez, egyéniségéhez teheríró képességéhez választják a foglalkozási kereteket és formákat.

Az információszerzés lehetséges formái az óvodában:

az utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás, szokások alakítása
a spontán játékos tapasztalatszerzés
a játékos, cselekvéses információgyűjtés
a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, felfedezés
a gyakorlati problémamegoldás.

Az óvodapedagógus a helyzeteket és a feltételeket előre meg tudja tervezni, és át tudja gondolni. A differenciálás minden helyzetben érvényesítendő.

A hatékony információszerzés feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése.

Az óvónő által felajánlott tevékenységek formái:

Választható tevékenységek
Kötelezően választható, felajánlott tevékenységek

Kötelező tevékenységek

Az óvodapedagógus feladatai a foglalkozásszervezéssel kapcsolatban

Értelmi képességek fejlesztése (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás)
A gyermek egyéni, sokoldalú érdeklődésének megfelelő tevékenységek, a cselekvéses tanulás biztosítása
A gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése különböző tevékenységekben
A gyermek megismerési vágyának, kíváncsiságának kielégítése, olyan szituációk megteremtése, ahol átélheti a felfedezés, a kutatás örömeit
A gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés biztosítása
Megfelelő színvonalú feladatok biztosítása, a gyermek sikerélményhez juttatása
A tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése, az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás, vagyis a szokások alakítása
Önállóságának, figyelmének, kitartásának, pontosságának, feladattudatának fejlesztése, saját teljesítőképességének megismertetése
A kiemelkedő képességekkel rendelkező gyermekek felismerése és fejlesztése
Az etnikai kisebbséghez tartozó, a hátrányos helyzetükből adódóan lemaradó, fejlesztésre szoruló gyermekek felzárkóztatása
A tanköteles korú, óvodában maradó gyermekek egyéni képességeinek figyelembe vételével történő fejlesztése,
A SNI gyermekek speciális fejlesztése a szakemberek irányítása, útmutatása alapján
A nevelőmunka folyamatos elemzése és értékelése
A gyermek személyiségének kibontakoztatását segítő személyre szabott, pozitív értékelés

A kompetencia alapú nevelésnek megfelelően feladatunka tudásvágyat ebben a korban már nem felébresztenünk kell, hanem kielégítenünk! Az ismeretközlésnél ne a halmozásra, a mennyiségi többletre törekszünk, hanem a fogalmak tartalommal való megtöltésére, és annak az időnek a biztosítására, amely a megértést segíti elő.

8.2.Társas, közösségi tevékenység

A gyermekekkel szemben támasztott két fő követelmény: képes legyen másokkal kapcsolatot teremteni és együttműködni.

Fontos feladat már az óvodában tudatosan törekedni a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok és a közös tevékenységek kibontakoztatására. A jó közösséget mindig egyéniségek alkotják, akik képesek a közösségen belül is érvényesülni. A társas és közösségi kapcsolatok a tevékenységekre támaszkodva a teljes nevelési programot áthatják.

A közösségi nevelés alapelve a kompetencia alapú programban: hogy a gyermek, mint egyén találja meg helyét a közösségben.

Nevelési cél, hogy a gyermeknek igényévé váljék a csoporttal való együttműködés, ugyanakkor – ha arra van igénye – egyedül is tevékenykedhessen, ilyenkor a többiek alkalmazkodjanak hozzá. A társas kapcsolatok alakulásának legfőbb eszköze elsősorban a játék, ezt követik a közös tevékenységek, a közösen végzett feladatok, a különböző szervezeti keretekben megvalósuló tanulási formák.

A szociális funkció gyakorlása közben a kompetencia alapú nevelés alapján abból indulunk ki, hogy a kialakított képességek, készségek is csak akkor tudnak felszínre kerülni, ha gyerekeink társas kapcsolataikban is fejlettek, és különböző szerepeikben is megtalálják a helyüket. Véleményüket, érdeküket megpróbálják képviselni. Adódó konfliktusaikat segítséggel, vagy a nélkül próbálják megoldani. E funkció gyakorlása közben egészséges, érett, kifinomult felnőtt óvodai példákat kell nyújtanunk!

A csoportokban kialakítjuk azokat a normákat, melyek a gyermekek cselekedeteit is befolyásolják.

Fontos a nyitott légkör, a demokratikus irányítás és a gyermekszeretet. Nevelőközösségünk szerepe ebben a folyamatban meghatározó. A tevékenységeknek egyéni örömöt és közös élményt kell nyújtania. A tevékenységeknek sokszínűeknek, változatosaknak kell lenniük. A szokásrendszer kialakítása a biztosíték arra, hogy a gyermekek között jó együttműködés alakuljon ki. Biztosítjuk azokat a feltételeket, melyek segítségével a gyermekek önállóak lehetnek.

A gyermekek egymás közötti és a felnőttel való kapcsolatában egyaránt a szabadságra, a nyíltságra és az őszinteségre törekszünk. Ez lehetőséget teremt a különböző nézőpontok megismerésére, a konfliktusok kezelésére és megoldására, mely a másokkal szembeni tolerancia kialakulását segíti.

A társas, közösségi tevékenységek a nevelőmunka egészét átszövik. Ennek a folyamatnak egyik legfontosabb időpontja a beszoktatás időszaka. Nagy türelemmel és szeretettel fordulunk az újonnan óvodába kerülő gyermek felé. Megértéssel viszonyulunk a szülőkhöz. Erősítjük bennük, hogy bizalommal fordulhatnak az óvoda minden dolgozója felé.

Elegendő időt biztosítunk a beszoktatásra. Biztosítjuk a fokozatos átmenetet, ezért a szülővel együtt történő beszoktatást alkalmazzuk. Gyermekek fogadásakor apró figyelmességgel, bábbal várjuk a gyerekeket.

Az óvoda nyitottságára nagy gondot fordítunk. Hagyományok teremtésével, nyilvános, közös programokkal, ünnepek segítségével tovább növeljük a család és az óvoda kapcsolatát, a közösségi tevékenység kibontakozását.

Az óvodapedagógus feladatai a társas, közösségi tevékenységgel kapcsolatban:

Óvodába lépés előtt családlátogatás szervezése a felvételt nyert gyerekeknél
Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség kínálkozik a gyermekek közötti, valamint a gyermekek és felnőttek közötti minél gyakoribb kontaktusfelvételre.
A felnőttek és a társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása természetes szituációban.
A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás képességének kialakítása és gyakorlása.
A konfliktusok kezelése, a gyermekekben megfelelő önfegyelem, önbizalom, önértékelés kialakítása.
A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet kialakítása.
Arra nevelni a gyermekeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik irányában.
Neveljük gyermekeinket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek különböznek egymástól.
Egyéni fejlődési ütemük figyelembe vételével szocializációjuk segítése.
A nehezen szocializálható, lassabban fejlődik, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése megfelelő szakemberek közreműködésével, az esélyegyenlőség biztosítása.
A természet szépségeire való rácsodálkozás, az emberi környezetben megmutatkozó jóra, szépre, tiszteletre és becsületre való hajlam kialakítása.

8.3.Munka jellegű tevékenységek

A munka a tapasztalatszerzés, az együttműködés képességének, a céltudatosságnak, az önállóságnak és az önfegyelemnek az alakítója, ugyanakkor fejleszti a gyermekek mozgás és kontaktusteremtő készségét, számtalan ismeretet közvetít és szocializál.

Az óvodai munka a szervezett ismeretszerzés előfutára, amelyben a teljesítmény szerepe meghatározó. Az addig vezető út pontos szabályait be kell tartani az eredmény érdekében, nem lehet abbahagyni félúton, mert akkor nem jön létre a produktum.

Az életre való felkészítést szolgálja a munkatevékenység lehetőségeinek kihasználása.

Az óvodás gyermek számára játékos jellegű, aktív tevékenység, amelynek során gyakran összefonódik a játék, a cselekvő tapasztalás, és a munka. Pedagógiai funkciója a gyermek értékteremtő együttműködési képességeinek fejlesztése, a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. Az erőfeszítés és az eredmény kapcsolata közvetlenül érzékelhető a gyermek számára. Az eredmény a legnagyobb motiváló erő, mert rövidtávon megerősíti a gyermeket, ezért nevelő-fejlesztőhatású. Az elvégzendő munka szervezőkészséget, önállóságot kíván a gyermektől, kitartásra, felelősségre, kötelességteljesítésre, céltudatosságra nevel.

A kompetencia alapú nevelés egyik alapelve is rámutat: A munka jellegű tevékenység is tartalmaz játékos elemeket.

Az önként vállalt feladatok, munkafolyamatok végzése során megéli a gyermek a közösségért való tevékenykedés örömét is, ami normák, értékek, szabályok kialakulásához vezet.

Munkafajták:

önkiszolgálás,
naposság,
a gyermek személyével kapcsolatos munkák (tisztálkodás, öltözködés)
a csoport érdekében végzett munkák (játékok elrakása, növények-, teremrendezés, környezetük rendben tartása)
kerti munkák
egyéb aktuális munkák (készülődés ünnepekre, stb.)

Minden olyan munkát elvégezhetnek a gyerekek, amihez kedvük van, egyéni képességeiknek megfelel, és testi épségüket nem veszélyezteti.

Olyan munkalehetőségeket biztosítunk, ami a gyermek számára elfogadható,amit a gyermek örömmel, szívesen végez. A felkínált lehetőségek közül önállóan választhatnak. A feladatot sosem lehet a gyermekre kényszeríteni.

Váljon a csoport számára természetes dologgá, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges és mindenki egyéniségének, képességének megfelelő munkát végez.

A munkavégzés rendszeres, folyamatos tevékenység legyen. A gyerekek tanuljanak meg önállóan dönteni, feladataikat egymás közt megosztani.

A munka konkrét tartalma az intézmény adottságaitól, lehetőségeitől függ.

A gyermek munkajellegű tevékenysége

örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység
a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok (mint például a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság) alakításának fontos lehetősége
a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája

Az óvodapedagógus feladatai a munkatevékenységgel kapcsolatban:

Tudatos pedagógiai szervezéssel segítse a gyermek önálló munkavégzését
Az elvégzett munka során folyamatos, érthető, reális visszajelzést, értékelést nyújtson, a gyermek saját magához mért képességei és tulajdonságai figyelembevételével
Minden gyermeknek biztosítson lehetőséget arra, hogy önkéntesen, önállóan, kedve és képessége szerint a lehető legkorábbi időtől kezdve elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai érdekében végzett munkatevékenységet.
Folyamatosan biztosítsa, bővítse a munkatevékenységhez szükséges, gyermekek számára megfelelő munkaeszközöket.
A munkaeszközök számára biztosítson olyan helyet, ahol a gyermekek bármikor elérhetik és használhatják a szükséges eszközöket.
Adjon lehetőséget a gyermekeknek bármilyen őket érdeklő munkatevékenység elvégzéséhez, még akkor is, ha a gyermek tevékenységi vágya és képességei nincsenek teljes összhangban.

Arra törekedjen, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyermekeknek, és teljes önállósággal végezhessék azokat.

A fejlődés jellemzői óvodáskor végére

A gyermekek aktívan vegyenek részt a közös tevékenységben.
Fogadják el az egyes tevékenységek által megkívánt magatartási formákat.
Viselkedjenek tisztelettel a felnőttek és társaikkal szemben.
Bizalommal forduljanak a velük foglalkozó felnőttekhez.
Alakuljon ki szabálytudatuk és vállalják tetteik következményeit.
Társas kapcsolataikban egyszerű konfliktusaikat legyenek képesek megoldani.
Élményeiket és gondolataikat egyre könnyebben és árnyaltabban, választékosabban fogalmazzák meg, hogy ez által alkalmassá váljanak a másokkal való együttműködésre.
Értsék meg és tartsák tiszteletben társaik közötti különbözőségeket.

8.4. Szabadidős tevékenység

A szabadidő igazi tartalma: a szabadidő felhasználási lehetőségek között gyerekeink önként választhatnak a tevékenységek között. Az óvoda pedagógus feladata, hogy a feltételeket /helyet, eszközt, segítséget/ megteremtse. Bent a csoportszobában erre alkalmanként van lehetőség, de az udvaron tartózkodás idején állandóan. Ez is öntevékenység, ez is döntés. Különösen a kisgyermek számára az, aki eleinte a felkínált sokfajta tevékenység közül igazából nem, vagy csak nehezen tud választani. Egyszerre szeretne mindenütt ott lenni, mindennel játszani, mindent megfigyelni. A szabad, autonóm egyéniség által determinált öntevékenység egyenlő a döntéssel, ennek közelébe kell eljuttatni a gyermeket. Az ilyen döntést nem befolyásolják természeti szükségességek, társadalmi kötelességek. A szabadidős foglalkozásoknak azért kell a saját, semmivel sem helyettesíthető helyüket és szerepüket kivívniuk, mert másképpen a gyermek soha sem tanulhatja meg, hogyan gazdálkodjon az önmaga számára felszabaduló, rendelkezésre álló idővel. Ebben a tevékenységi szférában sem képzelhető el, hogy a hosszú ideig szorosan irányított gyermek egyszer csak öntörvényei szerint cselekvő önálló egyéniséggé válik. A kívülről irányított ember különösen, ha hozzá szoktatták tartósan önállótlan helyzetéhez, nem lesz képes belülről, önmaga által irányított emberré válni. 

Az alapvető társadalmi tevékenységeket és az individuális tevékenységi formákat ötvöző nevelési rendszer nem képzelhető el anélkül, hogy a társadalom tagjai elsajátítsák a társadalmi és egyéni lét fenntartásához és gyakorlásához szükséges képességeket. Ezeknek a képességeknek a sokrétűsége, elméleti és tapasztalati megalapozottsága, egymást erősítő és kiegészítő jellege az egyike azoknak a nagy horderejű feladatoknak, melyeknek megvalósítását az óvodában lehet elkezdeni. Elsősorban a délutáni időszakban jut idő arra, hogy a gyermekek az óvónők által felkínált lehetőségek közül /pl. bábozás, festés, rajzolás, zene, tánc, játéktanulás, sakk, társasjáték, filmvetítés, mese, vers, barkácsolás/ szabadon választhassanak. A döntést nehezíti, hogy a szabad választási lehetőség az egyik csoportból a másikba való átlépést is lehetővé teszi. Nem csak az épületen belül, hanem azon kívül az udvaron is megvalósítható az a sokfajta választási lehetőség, ami döntésre és természetesen újabb és újabb gyakorlásra készteti a gyermeket.

A csoportok elszigeteltségének megszüntetésével kitágítjuk a gyermek élet és mozgásterét, ami maga után vonja a gyermeki önállóság, kezdeményezőkészség és döntési képesség kifejlődését. Ugyan akkor mindezek mellett az egyéni képességek megmutatására, kibontakoztatására is igen hatásos eszköz ez a nevelési mód, hiszen még nagyobb lehetőséget nyújt az azonos érdeklődésű gyermekek kiscsoportos foglalkoztatásához.

Az óvodapedagógus feladatai a szabadidős tevékenységek megszervezésében

Törekedjen a zárt csoportszoba tereinek kiszélesítésére. Keresse a lehetőséget arra, hogy biztosíthatna nagyobb mozgás és tevékenységi teret a gyermekeknek.
A választásra felkínált tevékenységek listáját bővítse, időszakonként gondolja át a változások lehetőségét és szükségességét.
Egyszerű, saját maga és a gyermekek alkotta eszközökkel segítse elő a gyermekek fantáziájának fejlődését.
Pihenő időben és a délután folyamán keressen és kínáljon lehetőséget az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált gyakorlásra, a gyermekek egyéni kéréseinek teljesítésére.
A szabad idő keretein belül a különböző tehetséggondozási foglalkozásokon való részvétel önkéntes alapon.

 

9. A KOMPLEX FOGLALKOZÁSOK RENDSZERE

A komplex foglalkozások lényege

Komplex rendszereket, folyamatokat értelmeznek az óvodás gyermekek szintjén
A foglalkozásokat probléma centrikusság és egy-egy vezető szempont megléte jellemzi
A foglalkozásokon tudatosan és tervszerűen integráljuk az adott problémához tartozó ismereteket.

9.1. A társadalmi érintkezést megalapozó komplex foglalkozások

Anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés

Az anyanyelv a legfontosabb eszköze a szociális kapcsolatoknak és az emberek egymás közötti kommunikációjának. Ezért az anyanyelvi nevelést kiemelt feladatunknak tekintjük.

A gyermek anyanyelvi fejlesztése közben gondolkodása is fejlődik. Komplex folyamat, amely átszövi az óvodai nevelés egészét.

A kompetenciafejlesztés szerint is az anyanyelvi nevelés áthatja az óvodai nevelést, tartalma a nevelés eszközeinek és a gyermeki tevékenységrendszernek, ezért óriási jelentőséggel bír.

A gyermekek beszédfejlettségét meghatározza az otthoni nyelvi környezet, ezért a fejlesztés a gyermek egyéni képességeinek és az otthoni környezetének megismeréséből indul ki.

A gyermeknek lehetőséget kell biztosítani, hogy beszélhessen arról, ami érdekli, ami foglalkoztatja. Fontos a gyermekkel foglalkozó felnőttek beszédmintája.

A gyermek lehetőség szerint kapjon választ a kérdéseire.

Nem lehet a gyermekek beszédkedvét elvenni az állandó javítással, figyelmeztetéssel.

Dicsérjük és bíztatjuk a bátortalanabb gyerekeket, serkentve őket a beszédre.

Az óvónőhöz fűződő érzelmi kapcsolat elősegíti azt, hogy a gyermek megszólaljon az óvodában. Az óvoda tartalommal gazdag élete, a szóbeli közlést kiváltó derűs, nyugodt légköre az alapja az anyanyelvi nevelésnek.

Anyanyelvi fejlettségüket folyamatosan figyeljük, és ha probléma adódik, szakember segítségét kell kérnünk (beszédhiba, beszédgátlásosság, megkésett beszédfejlődés).

A logopédus által javasolt speciális fejlesztési terv segítségével az óvodapedagógus mindennapi tevékenysége során folyamatosan segíti a helyes beszédkészség kialakulását.

 Az óvodai életben az anyanyelv fejlesztésének három alaphelyzete van:

spontán helyzetekben és tevékenységekben

az irodalmi nevelés során

az óvodapedagógus által kezdeményezett helyzetekben 

A hallás, fonémahallás, hangképzés, beszédértés egyénenkénti megismerése, játékos fejlesztése hangsúlyos feladat. 

A „beszélő magatartást” akkor sajátítja el a gyermek, ha

érzelmi biztonságban van

derűs a légkör

tapasztalja a személye iránti érdeklődést

ha türelmesen kivárjuk gondolatainak, érzelmeinek kifejezésére

Az óvodapedagógus feladatai az anyanyelvi nevelés fejlesztésében:

Beszélgetésre alkalmas nyugodt, kiegyensúlyozott légkör biztosítása
A gyermek élményeinek meghallgatása, kérdései megválaszolása
Egyéni érdeklődési kör figyelembevétele
Kommunikációs helyzetek teremtése, a gyermekek beszédkedvének felkeltése
Minden gyermek számára lehetőség a folyamatos beszédre
Képessé tenni őket arra, hogy másokat is hallgassanak meg
Figyelem összpontosításra motiválás
Szókincs folyamatos bővítése
Beszédmegértés, beszédtechnika fejlesztése anyanyelvi játékokkal
Metakommunikációs eszköztár megismertetése, gyakorlása játékban
A másik gyermek verbális és nonverbális reakciói megértésének segítése
A nyelvileg hátrányos helyzetű, illetve a nyelvileg kiemelkedő gyermekek differenciált fejlesztése
Nyelvtanilag helyes, jól érthető, tiszta beszéddel mintaadás
A beszédhibák felmérésére, kiszűrésére
Szakmai kapcsolat tartása a logopédussal, fejlesztő pedagógussal
Anyanyelvi fejlesztés az óvodai élet valamennyi tevékenységi formája keretében
A HHH-sok problémáira tervezni a felmérésből kiindulva
Több nyelvi játék, bábjáték alkalmazása
Drámajátékos módszerek megismerése, alkalmazása.

Az értelmi nevelés további feladatai:

Egyrészt a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása.
Másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás – alkotóképesség – fejlesztése. Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.

Fejlődési jellemzők az óvodáskor végén

A nyelvi fejlettség, mint az artikuláció, mondatszerkesztés, beszédkedv, beszédértés, szókincs, metakommunikáció valamint az írás és olvasás iránti érdeklődés vonatkozásában:Beszéde jól érthető, tisztán ejti a magán és mássalhangzókat. Mondataiban főnevek, igék, melléknevek, számnevek és névmások egyaránt szerepelnek. Az utasításokat megérti és követi azokat. Beszédében egyre gyakrabban jelennek meg az elvont fogalmak és az ok – okozati összefüggéseket jelölő szavak. Megfelelő tempóban, hangsúllyal, hangerővel és tempóban beszél, kifejezve érzelmeit és gondolatait A miért kérdésekre magyarázatot ad. Elmondja a nap történéseit. Érdeklődést mutat az új és ismeretlen kifejezések iránt. Szűkebb és tágabb környezetében egyaránt bekapcsolódik a beszélgetésekbe. Érdeklődést mutat a könyvek iránt, szívesen nézegeti azokat és rajzol belőlük.

Mondanivalóját megpróbálja a beszéden kívül mozgással is kifejezni.

Matematikai tapasztalatszerzés

Programunk az ismerettartalmak komplex kezelésére a komplex óvodai foglalkozások keretén belül megvalósuló fejlesztésre kívánja a hangsúlyt helyezni. Felfogásuk azonban a matematikai nevelés önállóságát is hangsúlyozza. Az óvodában a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve a matematikai információszerzés több formája valósulhat meg

utánzás, mint – modellkövető,
spontán játékos tapasztalatszerzésre, az óvodapedagógus által irányított megfigyelésre épülő tapasztalatszerzés,
gyakorlati problémafelvetés és feladatmegoldás,
a gyermeki kérdésekre, válaszokra adott magyarázatok,
az óvónő által kezdeményezett foglalkozások.

A gyermek már az óvodába kerülés előtt felfigyel a dolgok mennyiségi és minőségi összetevőire. Érdeklődéssel fordul a matematikai információk felé. Az óvodai nevelés épít ezekre a korai tapasztalatokra, még akkor is, ha azok pontossága csak a gyermek számára fontos érzelmileg hangsúlyos helyzetekben megbízható. Az óvodáskort jellemző gondolkodási sajátosságokkal (állandóság hiánya) a matematikai nevelés folyamán számolni kell. Fontosnak tartjuk, hogy a kisgyermekkorban a család által nyújtott matematikai ösztönzéseket időben kövesse a tudatosabb óvodai nevelés, a gyermek egyenletes fejlődését biztosító módszerekkel. Az óvodáskort jellemző fejlődésbeli egyenletesség, a korai családi fejlesztés elérései azt sugallják, hogy a matematikai nevelés terén két életkori szintet jelöljünk meg:

Az első szint:bevezetés a matematikába, - általában a gyermek 5. életévéig tart.

Feladata: a matematikai kíváncsiság és érdeklődés kibontakoztatásának segítsége, a matematikai beállítódás, szemlélet megalapozása.

A második szint:az intenzív fejlesztés szakasza, az 5-6-7 életévben.

Feladata: az iskolai alkalmassághoz szükséges tapasztalatok megszerzése, részképességek, gondolkodási műveletek, szokások elsajátítása. Eligazodás a gyakorlati életben a tevékeny élet megkedveltetése.

A tevékenységek végzése, a folyamatos cselekedtetés rengeteg olyan szituációt hoz felszínre, ahol természetes környezetben folyhat a matematikai tapasztalatok szerzése. A motoros, a verbális és a szociális tevékenységek aktív átélése együttesen nyújt lehetőséget a matematikai ismeretek és összefüggések megláttatására. A komplex foglalkozások alkalmat adnak arra, hogy a korábban mozaikszerűen megszerzett benyomásokat rendszerezzük, a megfigyelések, tapasztalatok körét szélesítsük és mélyítsük, a spontán szerzett ismereteket rögzítsük. Bármilyen gyakori is a játékban és egyéb tevékenységekben szerzett belső érdeklődésből fakadó információgyűjtés, a gyermek negyedik életéve után egyre gyakrabban igényli és képes is kisebb-nagyobb csoportban az óvodapedagógus által irányított formában a mélyebb és sokoldalúbb összefüggések feltárására. Az óvodapedagógus és a társak jelenléte mobilizálja a gyermek tanulási teljesítményét, tudását, viselkedésének és megtartásának tartalékait. Azt, hogy a matematikai nevelés tartalmából melyiknél elégedhetünk meg a játékidőben szerzett benyomásokkal, vagy mely matematikai összefüggést dolgozzuk fel foglalkozáson, az óvodapedagógus dönti el.

A matematikai nevelés tartalmának szoros kapcsolatban kell lennie az életre neveléssel. A gyermeket körülvevő környező valóság mennyiségi és térbeli viszonyai, formái természetes napi szituációkban megfigyelhetők. Tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás megértés, problémalátás, problémamegoldás) fejlesztése szinte észrevétlenül megvalósítható. Játék és szabadidőben folyamatosan létrejöhetnek olyan szituációk, melyek alkalmasak matematikai tartalmak közvetítésére akkor, ha az óvodapedagógus képes az adódó lehetőségek felismerésére és kihasználására.

Az óvodapedagógus feladatai a matematikai nevelés terén

A gyermeket körülvevő környezeti valóság mennyiségi, térbeli viszonyainak, formáinak felfedeztetése, megtapasztaltatása
A játék során adódó spontán matematikai helyzetek kihasználása
Megismerő képesség (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés, problémalátás, problémamegoldás) fejlesztése
A logikus gondolkodás megalapozása, a kreativitás fejlesztése
Olyan eszközök és tevékenységek biztosítása, amelyek felkeltik a gyermek érdeklődését
A gyermeki tevékenység változatos formájának biztosítása: egyéni, páros, mikro csoportos szervezéssel
Matematikai képességek fejlesztése játékosan, játékba építetten, a gyermek ötleteire, igényeire, aktuális élményeire támaszkodva.
A gyermekek egyéni feladatmegoldásának meghallgatása, a sajátos logika elfogadása, szükség esetén rávezető kérdésekkel segítés
Logikai és matematikai szabályjátékok megismertetése, alkalmazása
Matematikai fogalmak, kifejezések, összefüggések megismertetése, megtapasztaltatása
Érdekes, a gyermekek kíváncsiságára építő problémahelyzetek teremtése
A számfogalom előkészítése, megalapozása
Tapasztalatszerzés elősegítése a geometria körében
Térben és síkban történő tájékozódás fejlesztése

9.2.A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások

A külső világ tevékeny megismerése

Ez a komplex foglalkozás szeretné egységben megmutatni és érzékeltetni azt, ami a valóságban is teljes egységben érzékelhető. Nem vagyunk hívei a szétszabdalt, szeletelt foglalkozásoknak, mert azok nem képesek az életben megmutatkozó sokszínűség mellett az összefüggések feltárására.

Programunk fontos feladata, hogy a gyermekeknek segítségét nyújtson ahhoz, hogy a világot megismerje és megértse a maga egészében. A gyermeket körülvevő világ megismerésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. A természet védelmére kívánjuk nevelni a gyermeket, példát mutatva számára. Azt kell benne megerősíteni, hogy milyen nagy az ember felelőssége a természeti és társadalmi környezet megóvása szempontjából. A tapasztalatszerzés mindig a valódi környezetben történik, ezért a komplex foglalkozások legtöbb esetben a szabad természetben vagy az óvoda környezetében, udvarán zajlanak. Legfontosabb feladatunk megismertetni a gyermeket azzal a természeti környezettel, amelyben él, felhívni a figyelmet annak értékeire és szépségeire. Ez képezi majd az alapját a későbbi kialakuló természetszeretetnek. A fák, a virágok, az apró kis állatok megannyi ismeretet, feladatot jelentenek a kisgyermekeknek. A séták, a kirándulások, az óvoda udvarán és az élősarokban végzett tevékenységek tapasztalási lehetőséget kínálnak a gyermekek. A komplex foglalkozás átvitt értelemben nevezhető valódi foglalkozásnak. Inkább komplex ismeretszerzési lehetőségről van szó. Az önálló és csoportos megfigyelések révén a gyermekek értékes tapasztalatokhoz juthat a természetben végbemenő folyamatokról és összefüggésekről.

Már az óvodában fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy társadalomban élünk, ami a közvetlen környezetünkön keresztül hat ránk. A gyermeket demokratikus társadalmi rendben való élésre készítjük fel, amelyben különböző vélemények, értékítéletek lehetnek egymás mellett. Meg lehet éreztetni a gyermekkel, hogy mindenkinek lehetősége van saját lelkiismeretének megfelelően dönteni. A tolerancia, mások véleményének, érzéseinek és gondolatainak tiszteletben tartása arra neveli a gyermeket, hogy képes legyen elfogadni másokat. Mindez pedig a társadalomban való harmonikus kiegyensúlyozott élethez feltétlenül szükséges. Természetesen ide tartozik a mások (idősebbek, felnőttek, társak) tisztelete és szeretete is. Ilyen pedagógiai légkörben fejlődik a gyermek ítélőképessége, és természetes viselkedési formájával válik a más felfogásokkal szembeni tolerancia. Ugyanakkor lehetőséget kap az önálló véleménynyilvánításra, önbizalmának növelésére. A természet – társadalom – ember egymástól függő, egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak rendszere, melynek lényege a kisgyermek szintjén már óvodás korban is megérhető, megéreztethető.

A nevelés egészében jelen vannak azok a mozzanatok, amikor a gyermekek újrajátsszák életüket. Újraélik az óvodában mindazt, amit a mindennapokban, a családban, óvodában, tágabb környezetükben látnak, hallanak, tapasztalnak.

A komplex foglalkozások magukban foglalják az alapvető testápolási szokásoktól az önmaguk, testrészeik és azok funkcióinak megismeréséig, a családról szerezhető ismeretektől a helyes viselkedésig, a közlekedési szabályok megismerésétől a felnőttek munkájáig mindazt, ami a gyermekeknek támpontot nyújthat a környezetében meglévő szabályok megismeréséhez és gyakorlásához.

A társas-közösségi együttélés szokásainak kialakítása, az együttműködés, a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges magatartásformák kialakítása játékosan, a gyermek érdeklődésének és igényeinek figyelembevételével játékidőben, szabadidőben, vagy a nap bármely időszakában megvalósulhat.

Az óvodapedagógus feladatai a foglalkozások szervezésében

Olyan feltételek megteremtése, amely lehetővé teszi minél több tapasztalat szerzését a természetről, környezetről, önmagáról.
Tudatosan törekedjen az óvodapedagógus arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a gyerekek saját természeti és társadalmi környezetükből.
Biztosítani minden eszközt és lehetőséget a gyermekeknek természetben való folyamatos tevékenykedtetéshez
Az új ismereteket a gyermekek spontán érdeklődésére, kíváncsiságára, érzelmeire, megismerési vágyára építeni
A meglévő ismereteket elmélyíteni, rendszerezni
Egészséges táplálkozási szokások megismertetése
Az egészséges életmód hangsúlyozása
Változatos tevékenységeket biztosítani a felfedezésre, megfigyelésre, megismerésre
A valóság felfedezése során segíteni a pozitív érzelmi viszony kialakulását a természethez, az emberi alkotásokhoz
Megismertetni a gyerekekkel a környezetvédelem alapjait: a föld, a levegő, a víz, a növény- és állatvilág, valamint a tájvédelem meghatározó szerepét
Megmutatni a környezet és természet rombolásának, pusztulásának példáit is
A foglalkozásokat lehetőség szerint a szabad természetben szervezi meg
Témaválasztásnál figyelembe veszi a lakóhely, a környezet sajátosságait
Módszereit, eszközeit a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazítja: megfigyelés, játékos tevékenységek, gondolkodtató kérdésekkel problémahelyzet előidézése, kísérletezés
Ha a lehetőség adott rá, az óvodában élősarok, konyha és/vagy virágoskert kialakítása, gondozása, művelése, rámutatva ezzel a kert hasznosságára, az emberi munka értékére
Környezetbarát szokások, szelektív hulladékgyűjtés megalapozása (pl. takarékoskodás a vízzel, árammal, papírral, hulladék szelektálása, hasznosítása)
Az óvoda közvetlen környékére sétákat szervez, megismerteti a helyet, ahol az óvoda található, a helyet, ahol élnek
Elemi közlekedési szabályokat gyakorolta, közlekedési eszközökkel ismerteti meg a gyerekeket
Ünnepélyek, és hagyományőrzés formájában közvetíti a nemzeti kultúra értékeit
Múzeumba, és kiállításokra szervez látogatásokat
Elősegíti a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését a kortárs kapcsolatokban, és a környezet alakításában

A környezettudatos magatartás megalapozása

Életünk minőségét, valamint egészségünket alapvetően befolyásolja és meghatározza a bennünket körülölelő természeti és társadalmi környezet minősége, állapota.

A környezettudatos magatartás kialakításának létjogosultsága van az óvoda intézményrendszerében. A gyermekek gondolkodásának, felfogásának megalapozása, illetve rajtuk keresztül a szülők szemléletmódjának alakításában nevelőtestületünk is sokat tehet. Részünkről az elkötelezettségnek és a gyakorlati megvalósításnak van kiemelkedő szerepe, ezért gondoljuk, hogy fontos az óvodai környezettudatos magatartás kialakítása.

A fenntarthatóság pedagógiájának fontos értékei:

- az élet tisztelete

- a hagyomány őrzése – átmentése a jövőbe

A környezettudatos magatartás kialakításának fő színtere az óvodában, a külső világ tevékeny megismerése, mint tevékenységforma. Ez olyan nevelési folyamatot jelent, mely valamennyi nevelési területre kiterjed, azokkal kölcsönhatásban van. Komplex tapasztalatszerzés, mely egységben mutatja, érzékelteti azt, ami a valóságban is egységesen érzékelhető.

A környezet megismerése nem korlátozódik csak a környezeti foglalkozásokra és a tervszerű, tudatos kezdeményezésekre, hanem átfogja az egész óvodai életet. Sokszínű, érdekes, izgalmas tevékenységrendszert biztosítunk. Az érzelmek, kifejezőképességek fejlesztésére nagy hangsúlyt fektetünk: szeretet, kötődés, élménybefogadás keltése. Támaszkodunk a gyermekek családból hozott ismereteire, a családi kirándulások, nyaralások élményeire is. Ha szükséges, a hátrányokat kompenzáljuk.

A környezettudatos magatartás kialakításának célja

Környezettudatos, környezetre figyelő magatartásformák és szokások kialakítása: a szűkebb és tágabb környezet kulturális és természeti értékeinek megismertetése, megszerettetése és annak megóvására való nevelés
A társadalmi igények változásához igazodó, a gyermek életkorának megfelelő természeti, - emberi, és tárgyi környezetből szerzett tapasztalatok, melyek birtokában biztonságosan igazodnak el az őket körülvevő világban

Olyan szokások, szokásrendszerek, viselkedési formák megalapozása, melyek a környezettel való harmonikus együttéléshez szükségesek, és a családok környezettudatos életviteléhez hozzájárulnak

A célok elérését szolgáló legfontosabb feladatok, legjelentősebb tevékenységek
A különböző képességfejlesztő tevékenységek során a környezettel, természettel kapcsolatos tartalmak feldolgozása
Környezettudatos életmód elemeinek szocializációja: a szelektív hulladékgyűjtés következetes megvalósítása, természetbarát termékek használatára való ösztönzés, természeti környezet védelme, lakó- és óvoda környezet közös megóvása, újrahasznosítás a mindennapok során
A különböző egészségkárosító szerek egészségi kockázatának tudatosítása
Személyes higiéné elsajátíttatása
Az egészséget befolyásoló környezeti tényezők felismertetése
Anyag- és energiatakarékos óvodaüzemeltetés és a pedagógusok példamutatása
Csoportszoba, folyosók, mellékhelyiségek, udvar tisztasága
Az óvodán kívüli ismeretterjesztés lehetőségeinek kihasználása

Az óvodapedagógusok feladatai

A gyermekek kíváncsiságára, érdeklődésére, megismerési vágyára és a megismerés okozta örömre építve sokszínű viszony kialakítása az objektív világhoz
A komplexitás érvényesítése a különböző tevékenységformák között
A differenciálás pedagógiai koncepciójának érvényesítése a nevelés folyamatában
A környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítása
A családi és tárgyi kultúra értékeinek, és a néphagyományok szem előtt tartása
Az intézmény valamennyi dolgozójára vonatkoztatva a pedagógusok közösségében olyan értékrend kialakítása, mely az elődök értékteremtő és természetmegőrző munkáját helyezi előtérbe

A környezettudatos magatartás megvalósításának folyamatához kapcsolódó tartalmak

október 4.-állatok világnapja,
március 22.- Víz napja,
április 22.- Föld napja,
május 18.- madarak-fák napja,

9.3. Művészeti tevékenységek

A művészet ismerete, szeretete, kultúra megismerése már óvodáskorban elkezdődhet, hiszen az esztétikum már nagyon korai életkorban hat a kisgyermekre.

Nagyon fontos a művészeti nevelés szempontjából, hogy esztétikus, nyugalmat nyújtó környezet vegye körül a gyermeket. Arra kell törekedni, hogy ő maga találja ki és valósítsa meg elképzeléseit. Segítséget akkor kell nyújtani, ha ezt kéri és igényli.

A művészeti nevelés legfontosabb feladata a kreativitás, az alkotó gondolkodás és cselekvés kialakítása.

A művészeti tevékenység sokrétű és összetett komplex jellegű. Ide tartozik a vers, mese, ének, zene, énekes játék, a tánc, a dramatizálás, bábozás, a rajzolás, a festés, a mintázás, a barkácsolás, a kézimunkázás, de még a környezet esztétikája is. A művészeti tevékenységek nem egy foglalkozást jelölnek, hanem olyan tevékenységeket, melyeket játékidőben, vagy szabadidőben épp úgy gyakorolhatnak, mint a nap folyamán bármikor.

A szabad természetben lezajló bármilyen megfigyelést, sétát is foglalkozásnak tekintjük.

Verselés-mesélés, dramatizálás, bábozás

A mese, a vers az anyanyelvi nevelés fontos eszköze, az értelmi, érzelmi, erkölcsi nevelés legfőbb segítője. Minden nap mesélünk, verselünk. Nem teszünk különbséget a kezdeményezés vagy az elalvás előtti mese között. Mindkettő fontos a maga helyén és idején.

Az óvodások kedvelik a gyakori ismétlést, a mese többszöri feldolgozását. Erre tekintettel vagyunk.

A vers, mese kezdeményezések anyagát a magyar népmesekincs megismertetése adja, de megismertetjük a gyermekeket más irodalmi művekkel is. Lehetőséget teremtünk a gyermekek önálló szöveg és mesemondásához, saját vers- és mesealkotásához. Megfelelő eszközök biztosításával elősegítjük, hogy a gyermekek eljátszhassák, mozgással és/vagy ábrázolással megjeleníthessék a mesét.

Segítjük a bábozás és a dramatizálás tevékenységek megvalósulását. Az anyanyelvi nevelésnek és a játéknak egyaránt szerves része a bábozás, a dramatizálás. Rajtuk keresztül tükröződnek a gyermekek irodalmi élményei, kiegészülve hangulatukkal, kreativitásukkal, fantáziájukkal

Az irodalmi élmények feldolgozását különböző eszközök, anyagok barkácsolási lehetőségek biztosításával is elősegítjük.

Az óvodapedagógus feladatai a verselés-mesélés, dramatizálás, bábozási tevékenység megszervezésében:

változatos irodalmi élmények közvetítése
életkornak, és egyéni érdeklődésnek megfelelő irodalmi anyag választása

Kiscsoportban:

rövid, egyszerű állatos meséket
rövid verseket, verses meséket
láncmeséket
mondókákat ismertetünk meg a gyermekekkel.

Középső csoportban:

hosszabb verseket, meséket tanulunk
önálló versmondásra ösztönözzük a gyermekeket
próbálkozunk a dramatizálással, bábozással

Nagy csoportban:

több versszakos verseket
verses meséket
tündérmeséket, tréfás meséket ismertetünk meg
hosszabb történeteket memorizálunk
dramatizálunk
egyéni mesemondásra ösztönözzük a gyermekeket
kitalált mesék, vagy történetek elmondására adunk lehetőséget

pihenés előtt az altatás hangulatához illő mese választása
az irodalmi élmény befogadásához szükséges nyugodt légkör és körülmények kialakítása
az irodalmi anyag kifejező közvetítése a gyermekek részére
az otthonról hozott, gyermekeket érdeklő mai versek, mesék megismerése, feldolgozása
a gyermekek motiválása az irodalmi élmény befogadására
saját vers és mese alkotására ösztönzés
a dramatizálás, bábozás feltételeinek megteremtése, óvónői mintaadás
képeskönyvek elérhetőségének biztosítása
a könyvek használatának, megbecsülésének alakítása
könyvtárlátogatások szervezése
bábszínházba járunk a gyerekekkel, bízva abban, hogy kultúrakedvelő felnőttekké válnak.
irodalmi művek ajánlása a szülőknek
az óvodapedagógus a mindennapi mesélés, verselés, mondókázás biztosításakor ügyeljen, a gyermekkel való szoros érzelmi kapcsolat, a meghitt légkör megteremtésére.
az óvodáskorúak irodalmi nevelésében a csupa ritmus, csupa játék, a gyermeki szemléletsugárzó alkotásának van helye.

Vizuális tevékenységek(gyurmázás, rajzolás, festés, batikolás, vágás, ragasztás, varrás, barkácsolás)

Mintázás

Homok, lisztgyurma, főzött gyurma, gyúrt tészta

Rajzolás

Pálca, zsírkréta, porkréta, ceruza, filctoll, textilfestő, toll

Festés

Nyomdázás, kézzel festés, szivacsfestés, vízfestés, tempera, textil, selyem, üvegfestés

Papírmunkák

Origami, tépés, vágás, ragasztás, mozaikkészítés, negatív képkészítés, árnykép, intarzia

Kézimunka

Varrás, fonás, szövés, hímzés, fűzés

A vizuális nevelés az óvodai nevelés egészét áthatja. Az ábrázoló tevékenység a tárgyi világ, a műalkotások, a népművészeti elemek, az esztétikus tárgyi környezet megismerését, feldolgozását, újraalkotását teszi lehetővé a gyermek számára.

Minél több eszközt, időt és helyet biztosítunk a vizuális tevékenységek gyakorlásához.

A vizuális tevékenységeket és a munkatevékenységeket összehangoljuk.

A gyermek alkotókedvének kibontakozásához önállóságát erősítjük, segítjük abban, hogy az alkotás által igénye legyen az önkifejezésre, saját környezete esztétikus alakítására, tudja az esztétikai élményeket befogadni. Bátorítjuk, dicsérjük, erősítjük egyéni kifejezésmódjának fejlődését. Fejlesztjük esztétikai érzéküket, szép iránti fogékonyságukat alakítjuk, elsajátíttatjuk a helyes ceruzafogást. A vizuális tevékenységünk a gyermek belső képeinek gazdagítására épül.

Az óvodapedagógus feladatai a vizuális tevékenység megszervezésében:

Spontán alkotókedvükre építünk, ebből bontakoztatjuk ki a vizuális esztétikai alkotóképességüket, kerülve a siettetést.
Megfelelő, helyet, időt, eszközt biztosít
A gyermekek számára elérhető helyen tartja az ábrázolás eszközeit
Megismerteti a gyerekeket az eszközök használatával, különböző technikákkal, eljárásokkal
Párhuzamosan végezhető tevékenységként lehetőséget ad a szabad alkotásra
Tudatosan törekszik az óvodapedagógus arra, hogy minél több élményt gyűjtsenek a gyerekek szűkebb és tágabb természeti és társadalmi környezetükben megtalálható népművészeti és műalkotásokból, épített környezetükből, amely életkori és egyéni sajátosságaiknak megfelel
A gyerekek által létrehozott alkotást pozitívan értékel, elfogadja
Támogatja a gyermekek kezdeményezését a csoportos alkotásra
Az alkotókedvet ötleteivel, javaslataival, inspiráló eszközzel segíti, ösztönzi a gyermekeket a színek széles skálájának használatára
Az udvaron is megteremti a lehetőséget az alkotásra
Balkezes gyerekeknek megfelelő eszközt biztosít (balkezes olló), segíti a balkézzel történő munkálkodást
Segíti a megfelelő ceruzafogás kialakulását
Mintázáshoz többféle anyagot is használ (lisztgyurma, vizes homok)
A mintázási kedvet különböző természetes anyagokkal, kiegészítőkkel növeli (termések, magvak, szárított, préselt növények, kavicsok, stb.)
Az óvodásoknak kiírt rajzpályázatokra a vállalkozó szellemű gyermekek munkáit rendszeresen elküldjük. A tevékenység közben a gyerekek felszabadultan beszélgethetnek, értékelhetik egymást, és saját munkáikat, énekelhetnek, verselhetnek, mondókázhatnak.

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc

A zenei nevelésnek a gyermeki lét egészét át kell hatnia. A zenei anyanyelv alapozása szoros kapcsolatban van a nyelv kifejező gyakorlásával. Az óvodai zenei nevelésnek jelentős hagyományai vannak. A magyar népdalok, mondókák, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az énekes játékok világa ma is élő és felhasználható hagyomány. Mindegyik örömet nyújt a gyermeknek, fejleszti zenei képességeit. Zenei kreativitásuk alakításában fontos eszközül szolgálnak az igényesen válogatott kortárs zeneművészeti alkotások is.

Az ének-zene és az ehhez kapcsolódó mozgás is az óvodai mindennapok része. Napközben bármikor adódhat lehetőség éneklésre, mondókázásra vagy körjátékok játszására. Ezeket a lehetőségeket kihasználjuk. A komplex foglalkozásokat inkább a zenei ismeretek elmélyítésére, összefoglalására, a képességek fejlesztésére használjuk fel. A zenei tevékenységek megvalósítása során lehetőséget adunk a néptánc, népi játékok megismerésére is.

Az óvodapedagógus feladatai a zenei tevékenységek megszervezésében:

A zene iránti érdeklődés felkeltése, befogadására való képesség megalapozása
A gyermekek zenei hallásának, ritmusérzékének éneklési készségének, harmonikus mozgásának fejlesztése
A népzene, a népdal, a népszokások megismertetése
Igényes zenei kultúrát képviselő dalok, dalos játékok, mondókák kiválasztása, az adott csoportnak, a gyermekek életkorának, képességszintjének megfelelően

Kiscsoportban legfontosabb feladatunk:

éneklés egy- két gyermekkel
ölbeli játékokkal
höcögtetőkkel
kis hangterjedelmű gyermekdalokkal
mondókákkal
játékos, utánzós mozdulatokkal (helyben) 

Középső csoportban feladatunk:

játékos közös éneklés, kisebb csoportban
bábbal egyéni éneklésre serkentés
körbejárás elsajátítása
egyenletes lüktetés megéreztetése járással
akusztikus inger és a mozgás összekapcsolása (taps, dobbantás, stb.)
utánzó mozdulatok, változatos sorformák játszása

Nagycsoportban feladatunk:

A csoport tisztán énekeljen, az óvónő indítása után egyedül is
A tiszta éneklés javítása csoportosan és egyénileg
Merjenek önállóan dalt választani, egyedül énekelni
Esztétikus kör alakítása, megtartása
Nagy térben mozgó összetettebb mozgásfajták elsajátítása pl: szerepcserés, párválasztós, sorgyarapodós játékok

Tempó és dinamika összekapcsolódása
Zenei kreativitás fejlesztése: karmesteres játékkal, mondókák dallamosításával, kérdés- felelet játékokkal stb.
Nagyobb hangterjedelmű dalok, népdalok, énekes játékok megtanítása

A gyermekek nyelvi képességeinek fejlesztése mondókákkal, gyermekdalokkal és zenei képességfejlesztő játékokkal
Napjaink gyermekdalainak, zenei anyagainak megismerése, megismertetése
A zenei fogékonyság megalapozása megfelelő zene, illetve hangszeres tudás esetén az óvodapedagógus játéka segítségével
A kör és egyéb mozgásos játékokhoz elegendő hely kialakítása
A gyermekek adottságaihoz igazodó, megfelelő hangmagasságú éneklés
Esztétikus, motiváló hatású, élményt előhívó eszközök biztosításával, a zenés játékok hangulatának megteremtésével segíteni a spontán kialakuló zenei tevékenységet
Gyermektánc egyszerű lépéseivel való megismertetés, gyakorlás

9.4. Az egyén társadalmi feladatait tudatosító, képességeit fejlesztő ismeretek, tevékenységek

A mindennapos fejlesztő mozgás

Óvodai Programunk lényeges eleme a testi képesség fejlesztése. Az örömmel végrehajtott mozgás és a szellemi fejlődés szoros kapcsolatban állnak.

A mozgás kedvezően befolyásolja a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró, ellenálló képességét, egyes szervei teljesítő képességét, felerősíti és kiegészíti a gondozás és az egészséges életmódra nevelés hatását.

Az egészséges életmód szokásainak megalapozását óvodáskorban kell elkezdenünk.

A mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése az óvodai testi nevelés fontos feladata.

A szabad levegőn történő edzés kedvező hatását sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ezért a mindennapi testnevelést lehetőleg a szabadban tartjuk.

Naponta biztosítjuk a szabadban való tartózkodást.

A mozgásfejlesztéshez hozzátartozik, hogy biztosítjuk a spontán mozgáslehetőséget az egyéni sajátosságok figyelembe vételével. Igyekszünk minden lehetőséget kihasználni a nap folyamán a mozgásra.

A gyermekek napirendjét úgy állítjuk össze, hogy lehetőleg felváltva biztosítsuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységeket.

A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosításához szükséges a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket figyelembe vevő mindennapi testnevelés.

A nyugodt, derűs légkörű, játékban gazdag, kellő intenzitású napi 10 perces testmozgás nem csak a kondicionális és koordinációs képességek fejlődését biztosítja, hanem hozzájárul a gyermeki személyiség differenciált fejlesztéséhez is.

A mindennapi testnevelés tartalmát úgy állítjuk össze, hogy azt döntő mértékben a természetes mozgások, gyakorlatok képezzék (járások, futások, függések, egyensúlygyakorlatok). Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok és természetesen a testnevelési játékok.

Minden mozgásforma, amit a gyermekek képesek elvégezni, a mindennapi testnevelés keretébe beépíthető. Óvodánkban csoportonként a heti egy 30 perces testnevelés foglalkozás tartása kötelező, melynek napját az óvodapedagógusok határozhatják meg.

A fontos az, hogy minden nap legyen mozgás!

A mozgásfejlesztés feladatai:

Legyen lehetőségük a gyermekeknek saját testük mozgását átélni.
Sokoldalú mozgástapasztalatokat szerezzenek a gyermekek az alapvető mozgásformák gyakorlása által.
Folyamatosan fejlődjön a gyermekek mozgása és egyensúlyérzéke.
A kéz finommozgásainak fejlesztésére nyújtsunk változatos lehetőségeket.
Segítsük elő a gyermekek harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy és kismozgásának kialakulását.

Az óvodapedagógus feladatai a mindennapi testnevelés megszervezésében:

Minden nap lehetőséget adni a mozgásra
A szabad mozgás feltételeinek biztosítása.
A gyermekek mozgáskedvének megőrzése, illetve szükség esetén felkeltése
A játék, játékosság elsődlegességének tiszteletben tartása a foglalkozásokon
A testnevelés foglalkozások anyagának összeállítása, figyelembe véve a csoport és az egyéni fejlettség aktuális állapotát
Ötletek adása a szabadban és az épületen belül a legoptimálisabb terhelést biztosító napi mozgáshoz
Változatos eszközök biztosítása, hogy a mozgás örömet jelentsen a gyermek számára
Az eszközök rendeltetésszerű, balesetmentes használatára szoktatás

Tartásjavító tornát heti 2 alkalommal a gyógy testnevelő vezeti.

Óvodánk rendelkezik külön tornaszobával, így a mozgásos tevékenységeket ott valósítjuk meg, ha pedig az időjárás megengedi és a betervezett tevékenység megvalósítható, akkor szabad környezetben az udvaron is szervezünk mozgásos tevékenységet.

A természetes mozgások alakítása, fejlesztése (kúszás, csúszás, mászás, futás, járás, ülés, állás).
Egészséges versenyszellem alakítása.
Testi képességek alakítása, fejlesztése (erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, testtartás).
Térbeli, időbeli tájékozódó képesség fejlesztése.
Mozgáskoordináció fejlesztése, alakítása.
A szem- kéz-láb koordinációjának fejlesztése.
Az egyensúlyérzetet befolyásoló mozgások végeztetése.
A légző- keringési-csont és izomrendszer teljesítőképességének növelése, figyelemmel a mozgási fejlődés lépcsőfokaira. A növekedés elősegítése.

Tehetséggondozás, különleges bánásmódot igénylő gyermekek

4. § /4. Kiemelten tehetséges gyermek definiálása: Különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség.

Óvodánk külön szolgáltatásokkal segíti ezeket a gyermekeket.

46. § (3) a)

A gyermeknek, a tanulónak joga, hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeit figyelembe véve - az e törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogát szabadon érvényesítve.

Ennek értelmében lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek tehetségük kibontakoztatására angol, sakk, néptánc, szenzomotoros torna foglalkozás terén, és minden olyan lehetőségre nyitottak vagyunk, mely a gyermekek egészséges fejlődését segíti elő és a szülő támogatja ezeket.

Részvétel a foglalkozásokon: Önkéntes alapon, önköltségen, melynek mértékét a foglalkozást tartó szabja meg.

A foglalkozásokat délutáni időpontban, az óvoda területén, nyitvatartási időn belül szervezzük, úgy, hogy ne zavarja az óvodai élet napirendjét. A foglalkozás vezetője az óvónőktől átveszi és foglalkozás végén oda kíséri vissza a gyermekeket átadva az óvodapedagógusoknak.

 

10. A NEVELÉS TERVEZÉSE ÉS IDŐKERETEI

A tevékenységközpontú óvodai nevelés céljának és feladatainak ismeretében a pedagógiai ráhatások rendszerét a gyermekek egyéni adottságaihoz igazodva tervezzük meg. Az óvodapedagógus számára alapvetően fontos feladat a teljes nevelési folyamat tudatos átgondolása még akkor is, ha jelentős mértékben építünk a spontán, gyermeki ötletekre, tapasztalatokra. A tervezésben tudatosan vesszük számításba, hogy az egyes gyermekek fejlődési üteme különböző, és a gyermek fejlődését tekintve is különböző szinteken lehet egyik vagy másik képességét illetően. A fejlődés dinamikája tehát egy-egy gyermek esetében a különböző területeken más és más. A nevelés és oktatás tervezése egy tömbben egymással szoros kölcsönhatásban valósítható meg. A tervezés során mindig a 4-es feladatrendszerből (Játék és ismeretszerzési tevékenység, társas és közösségi tevékenység, munkatevékenység, szabadidő tevékenység) kiindulva tervezzük meg a gyermeki tevékenységeket, és ezen keresztül a szükséges fejlesztéseket.

A cél és a feladatok ismeretében a fejlesztést hosszú távon éves, féléves periódusokban gondoljuk át. A gyermeket foglalkoztató élmények és tapasztalatok éppen olyan részei a nevelésnek, mint az óvodapedagógus által előzetesen átgondolt és megtervezett feladatok. A gyermeki személyiség fejlesztése, az életre való felkészítés feltételezi a gyermek szűkebb és tágabb környezetében megszerzett, átélt élményeinek és tapasztalatainak, ötleteinek, aktuális tevékenységeinek beépítését a nevelőmunka egészébe. Ezért a tervezés során külön is biztosítani szükséges a gyermeki tapasztalatok előre nem tervezhető tartalmának megjelenítését a tervező és megvalósító munkában. A gyermekek folyamatos megfigyelése, az óvodások élményeinek meghallgatása és közös élmények nyújtása a tervezés előkészítő folyamatához tartozik. A rövid időszakot átfogó tervezés ugyanakkor lehetővé teszi olyan nevelési alaphelyzet kialakulását, amiben a gyermek és az óvodapedagógus aktív egymásra hatása képes a nevelési, tervezési folyamatot befolyásolni. A tevékenységek megtervezéséből kiindulva a neveléstanulás komplex egymásra hatását figyelembe véve szükséges tervezni. A tervezésnél nem az ismeretanyag növelésére, hanem a több alkalommal, sokoldalúan, különböző nézőpontokból való megközelítésre helyezzük a hangsúlyt. Így tudjuk a leginkább a képességek optimális fejlesztését megoldani.

A fejlesztés módszere

A fejlesztés módszere az egyénre szabott differenciált fejlesztés a csoport keretein belül. Az óvodapedagógus dönti el, hogy adott esetben kötetlen kezdeményezés vagy kötött foglalkozás keretein belül kívánja elképzeléseit megvalósítani. A fejlesztés, a foglalkozás formáját nem a gyermekek életkora, hanem fejlettségi szintje határozza meg. A gyermekek önállóan, spontán szerzett tapasztalatai nagyon jó kiindulópontot jelentenek az óvodapedagógus számára a tudatos, irányított tapasztalás megszervezéséhez. A világban eligazodni készülő gyermek felkészítése az életre, feltételezi olyan szituációk megélését, ahol szabadon alkothat, dönthet, gondolkodhat, cselekedhet.

A szellemi fejlesztés legfőbb célja abban nyilvánul meg, hogy a gyermeket aktivitásra, a problémák meglátására és kifejtésére bátorítjuk, és képessé tesszük azok megoldására. Kreatív problémamegoldásra ösztönözzük a gyermeket. A nevelőmunka elemzése és értékelése az óvodapedagógus folyamatos feladata, az értékelés tapasztalatai adnak támpontokat a nevelőmunka tervezésének irányvonalairól.

A fejlesztés kerete

A teljes nevelési folyamat, amely részben osztott csoportokon belül a gyermeki tevékenységre, önállóságra, döntési helyzetekre és sokoldalú tapasztalatszerzésre épül.
A nevelési folyamatba szervesen illeszkedő ismeretszerzési folyamat, melynek részei:

önálló és irányított tapasztalatszerzés,
komplex foglalkozások rendszere, kötetlen és kötött kezdeményezések és foglalkozások.

Az óvodai élet keretei

A nevelés céltudatos megtervezése során alakítja ki az óvodapedagógus a gyermekek óvodai életrendjét, időbeosztását. A heti rend és a napirend az a szervezeti keret, ami biztosítja a gyermek számára a nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható óvodai környezet megteremtését. A gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges a mozgásos tevékenységek és a pihenés váltakozó biztosítása. A napirend lehetővé teszi a szabad levegőn való hosszú idejű tartózkodást, a szokásrendszer kialakítását, a gyermeki tevékenységek szabad kibontakozását. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége, a játék kapja. A szabad levegőn való tartózkodás, a gyermekek gondozásával kapcsolatos teendők (étkezés, tisztálkodás, alvás) ugyancsak beilleszthetők a játéktevékenység egész napos folyamatába. Reggel, különösen tavasszal és nyáron a szabad levegőn való tartózkodás természetes része a gyermekek napi életének. A hűvösebb idő beköszöntével is szükséges a szabad levegőn való mindennapi tartózkodás, csupán annak időtartamát csökkentjük. A napirend biztonságot, támpontot ad, és állandóságot jelent a gyermek számára. A napirenden belül rugalmasan figyelembe vehető az egyes tevékenységek időigénye. A napirend ezen kívül annak megfelelően, ahogy az évszakok váltakoznak, vagy a gyermeki tevékenységek fejlődése ezt indokolttá teszi, változtatható, rugalmasan módosítható. A gyermekek szokásrendszerének kialakításával biztosítjuk a napirenden belül megvalósuló tevékenységek végzésének zavartalanságát.

Heti rend

A heti rend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot, a rendszerességet, a nyugalmat segíti elő az óvodai csoportban, és lehetőséget nyújt a szokásrendszer segítségével az óvodások napi életének megszervezéséhez. A heti rend, különösen a nevelési év elején teljesen másképp alakulhat, mint a nevelési év végén. Különösen a beszoktatás idején figyelünk arra, hogy minél lazább, rugalmasabb és alkalmazkodóbb heti rendet állítsunk össze. Később, az iskolai életmódra való felkészítés feladatai a heti rend és a napirend pontosabb betartását helyezik előtérbe. A heti rend összeállításánál arra figyelünk, hogy jusson elegendő idő a gyermeki tevékenységek, kezdeményezések, ötletek és javaslatok meghallgatására, kipróbálására, vagy közös megvitatására. A rugalmasság, a helyzethez való alkalmazkodás elősegíti, hogy a heti rend a gyermek életének észrevétlen szabályozója legyen.

A heti rend életkortól függően naponta biztosítja a tervezett és rendszeres mozgásfejlesztést.

A keret és az időtartam változó, szervezhető kezdeményezett, vagy kötött formában. Heti 1 alkalommal minden korosztály számára kötelező a testnevelés foglalkozás. Mozgásfejlesztő szabályjátékokat a mindennapos testnevelés keretein belül a gyerekek részképességeinek fejlesztésére törekedve szervezünk.

A felajánlott, választható műveltségtartalmat, integráló tevékenységet úgy alakítjuk, hogy naponta folyamatosan legyen lehetőség a művészeti tevékenységekre, amelyek a szabad játék keretein belül szervezhetők.

A heti rend kialakítása az óvodapedagógus feladata. Az adott óvodai csoport és a gyermekek igényeinek, képességeinek figyelembevételével a komplex foglalkozások helyei és az időkeretek is megváltoztathatók.

A részletes napirend és heti rend a Házirend 3. pontja alatt megtalálható.

Az óvodapedagógus feladatai a nevelőmunka dokumentálásával kapcsolatban

Heti terv készítése.
Heti rend és napirend összeállítása.
A gyermek fejlődésének megfigyelését szolgáló feljegyzések vezetése évente minimum 2 alkalommal.
A nevelőmunka év végi értékelése.

 

11.AZ ÓVODA HAGYOMÁNYOS ÜNNEPEI, EGYÉB RENDEZVÉNYEI, JELES NAPJAI  

Az óvoda jeles napjai, ünnepei a Szervezeti és Működési Szabályzatban találhatóak.

 

12. GYERMEKVÉDELEM

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. Törvény rendelkezései az irányadóak.

Minden pedagógus és óvodai dolgozó munkaköri kötelessége a rábízott gyermekek védelme, pedagógiai eszközökkel való segítése.

Az óvodai nevelés folyamatában a gyermeki jogok tiszteletben tarása, védelme, erősítése, érvényre juttatása.

A gyermek és szülő jogainak és kötelességeinek részletezése a Házirend 4-es pontjában található.

Az óvodai nevelés óvó-védő, szociális, nevelő és személyiségfejlesztő hatású, ezért legfontosabb feladataink:

- szem előtt tartjuk, hogy a játékra szánjuk a legtöbb időt

- egészséges, kiegyensúlyozott, boldog gyerekkort kívánunk biztosítani a ránk bízottaknak

- védjük gyermekeink testét, lelkét, értelmét a felesleges megterheléstől

Célunk:

A prevenció.A faluban élő gyermekek esélyegyenlőségének növelése, a gyermeki jogok és érdekek érvényesítése, testi- lelki egészségüknek és a családban történő nevelésüknek elősegítése, szükség szerint segítségnyújtás, valamint együttműködés a különböző intézményekkel és szakemberekkel.

Feladatunk:

A hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyermekek és családok segítése.
A gyermekek fejlődését korlátozó ártalmak kiszűrése, külső speciális szakemberek bevonásával (logopédus, Pedagógiai Szakszolgálat, fejlesztőpedagógus, gyógy testnevelő)
Külső segítőkkel, gyermekvédelmi szervekkel, családsegítő szolgálattal való kapcsolattartás, együttműködés.

A társintézményekkel való kapcsolattartás mélyítése (bölcsőde, szomszédos óvodák, helyi iskola) a prevenció minden gyermekre való kiterjesztése.

 

12. 1. Kompetencia szintek a gyermekvédelem területén

 1. szint Óvodapedagógusok szintje:

Biztosítja a gyermeki jogok érvényesülését.
Hátrányos és veszélyeztetett helyzetet felismeri.
Szükség esetén megfelelő szakemberhez, intézményhez irányítja, megszervezi a gyermek felzárkóztatását.
Biztosítja a gyermekek differenciált és egyéni fejlesztését.
Figyelemmel kíséri a gyermek rendszeres óvodába járását.
A feltáró munka után a felzárkóztatást, tehetséggondozást megtervezi, megvalósítja (a gyermekek fejlődési lapjain feljegyzést készít).
A szülőkkel megfelelő, együttműködő kapcsolatot alakít ki.
Biztosítja a gyermekeket megillető jogok érvényesülését, szükség esetén védő, óvó intézkedésre javaslatot tesz.
Közreműködik az óvodán belüli szociális szolgáltatások megszervezésében.

2. szint Gyermekvédelmi felelős szintje:

Nevelési év elején megtervezi az adott év gyermekvédelmi feladatait.
Az óvónő segítségével felméri a hátrányos és veszélyeztetett gyermeket.
Nyilvántartást vezet a HH/HHH gyermekekről.
Kapcsolatot tart a családsegítő szolgálattal és a gyermekjóléti szolgálattal.
Koordinálja a probléma kezelését, feljegyzi a családokkal kapcsolatos intézkedéseket.
Szükség szerint családlátogatásokat végez az óvónőkkel.
A fogadó órák alkalmával a szülők rendelkezésére áll a felmerülő problémák és kérések megbeszélésére.
Részt vesz a gyermekjóléti szolgálat által kezdeményezett esetmegbeszélésen.

3. szint Óvodavezető szintje:

Irányítja és ellenőrzi az óvodában folyó gyermekvédelmi munkát.
A gyermek érdekének érvényesítése, és az érvényesítés ellenőrzése.
Kapcsolat felvétele az illetékes gyermekvédelmi és családsegítő szervezetekkel.
Gondoskodik a gyermekvédelmi felelős továbbképzéséről és beszámoltatja az elhangzottakról.
A gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúja esetén szükség szerint segítséget nyújt (gyámhatóságnak, gyermekvédelmi szakembernek).
A faliújságon keresztül tájékoztatja a szülőket a gyermekvédelmi felelős, és a családsegítő személyéről és elérhetőségéről.
Segítségére van a szülőknek problémáik megelőzésében és megoldásában.

12.2. Tevékenység, melyekkel a fenti feladatok megvalósíthatók, feltételek biztosítása terén

Személyi feltételek:

Szakképzett gyermekvédelmi megbízottal rendelkezünk.

Tárgyi feltételek:

Egészséges, nyugodt, kiegyensúlyozott, biztonságos környezet biztosítása.

Módszerek

szituációs játék,
beszélgetés,
a szülők bevonása a munkába,
egyéni bánásmód.

A célt akkor érjük el az adott módszerekkel, ha az óvodában lévő veszélyeztetett gyermeket sikerül a családban tartani, körülményeit, életfeltételeit javítani. Sikerül elérni, hogy a gyermek több időt töltsön a szülőkkel.

Konkrét tevékenységi formák

rendszeres családlátogatás,
szülői értekezletek,
hagyományok ápolása, nyílt ünnepségek,
orvosi vizsgálatok megszervezése,
kapcsolattartás a társszervekkel,
közös programok.

Sikerkritériumaink

Munkánk akkor tekinthető eredményesnek:

ha a gyermek rendszeresen jár az óvodába, és az általunk nevelt gyermek nem kerül hátrányosabb helyzetbe annál, amivel óvodába került.
ha minden gyermek önmagához képest jól fejlődik, jól érzi magát az intézményben, és korának, fejlettségének megfelelően képessé válik életfeladatai elvégzésére.

Ha a tehetség kivirágzik, a hátrány csökken, a családok a nevelési funkciójukat igyekeznek teljesíteni, akkor nem dolgoztunk hiába.

12.3. A sajátos nevelést igénylő gyermekek befogadása és fejlesztése

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény a sajátos nevelési igényű - mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő – gyermekek, eredményes fejlesztésének biztosítására kiemelt figyelmet fordít.

Az alapprogramban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek, így az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik.

Alapító okiratunk szerint óvodánk fogadhat SNI gyerekeket, akiket integráltan, a többi gyermekkel együtt nevelünk.

A gyermekek között fennálló különbségeket pedagógiai programunk kialakításakor mindvégig figyelembe vettük és számos helyen beépítettük. A gyerekek őszintén elfogadják, tolerálják a sajátos bánásmódot igénylő társaikat, a gyengébbekhez való közeledés és segítőkészség természetes számukra. Olyan pedagógiai környezetet kell kialakítania az óvodának, ahol a különbözőség felé fordulás mindenkinek természetessé válik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges.

Az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez:

fontos, hogy fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg
a sajátos nevelési igényű gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl
a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő foglalkozások programjai váljanak mindennapi nevelőmunkánk tartalmi elemeivé 

a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az elfogadó, az eredményeket értékelő környezet segíti
a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg
terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolják.

A habilitációs, rehabilitációs egyéni és/vagy csoportos fejlesztés gyógypedagógiai kompetencia. Az egyéni fejlesztési terv elkészítéséhez a gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógus, konduktor, konduktor-óvodapedagógus, terapeuta együttműködése szükséges.

Az óvodapedagógus feladata a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása során

A másság elfogadása, elfogadtatása a közösségben, ezen belül különösen a tolerancia, türelem, megértés, figyelmesség, segítőkészség, empátiás készségek alakítása.
A sajátos nevelési igényű gyermekek optimális nevelésének érdekében ismereteinek bővítése gyógypedagógiai téren.
Együttműködés az SNI-s gyermekeket ellátó szakemberekkel – gyógypedagógus, logopédus, pszichológus, fejlesztő pedagógus – a hatékonyság, eredményesség, szakszerűség és célszerűség érdekében.

A látássérült gyerek

Óvodánk az épületek adottságaiból fakadóan kizárólag csak gyengén látó kisgyermeket tud befogadni.

A látási kontroll hiányosságainak korrigálására minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti szereplést.

Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztántartása. Nevelőmunkánk során mindvégig figyelembe kell venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös tekintettel az adott szembetegségre.

A hallássérült gyerek

A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi feladata – a korai pedagógiai gondozásra építve – a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése.

Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítő munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a hallássérült gyermekeket.

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében meghatározó és kívánatos a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták, amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről.

Beszédfogyatékos gyermek

Beszédfogyatékos gyermek esetén a beszéd/nyelvi képességrendszer szerveződésének fejlődési eredetű vagy szerzett zavara miatt az anyanyelv elsajátítás folyamata akadályozott, a gyermek életkorától eltérő.

A gyermek egyéni képességeihez igazodó intenzív fejlesztőmunka során fontos, hogy az ismeretszerzést sokoldalú tapasztalatszerzést biztosító módon, cselekvésbe ágyazott játékos módszerekkel tegyük lehetővé, amely segíti a társas kapcsolatok kialakulását és a személyiség fejlődését is.

Az óvodai nevelés/fejlesztés egész időtartama alatt kiemelt feladat az aktív nyelvhasználat és kommunikáció kialakítása, az értelmi fejlesztés, a mozgás és észlelési funkciók, valamint a vizuomotoros koordinációs készség javítása, az érzelmi élet fejlesztése, speciális eszközök és módszerek alkalmazásával egyéni és kiscsoportos fejlesztési formában. A speciális nevelés keretében biztosított fejlesztés segíti az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint elérését, melyet a logopédus végez. A gyermek fejlődéséről a szülőket folyamatosan tájékoztatni kell, a gyermek fejlesztése a szülőkkel való együttműködés keretében, egyéni fejlesztési terv alapján valósulhat meg, melyet a logopédus vezet.

 

13. AZ ÓVODA KAPCSOLATRENDSZERE

13. 1. Az óvoda és a család kapcsolata

A gyermek személyiségének alakulásában meghatározó, hogy milyen nevelési hatások érik a családjában. Alapelveinkkel összhangban, saját nevelési céljainkat és feladatainkat a családi nevelés kiegészítéseként tervezzük meg, mert tiszteletben tartjuk, hogy a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége. A megfelelő módon kialakított szokások és viselkedési formák a gyermek számára megkönnyítik az óvodai közösségbe való beilleszkedést. Ezért nagyon fontos a családok nevelési szokásainak a megismerése, közelítése az óvodai nevelési szokásokhoz.

Óvodánk nevelési céljainak sikeres megvalósításához feltétel a szülők egyetértése, támogató beleegyezése.

Vállaljuk, hogy mi a gyermeket gondozzuk, szeretjük, képességeihez mérten megtanítjuk mindarra, ami életkori sajátosságainak megfelelő.

Az odavezető út, a módszerek a szervezeti formák megválasztása az óvodapedagógus dolga.

A kompetencia alapú szemlélet alapján feladatunk a családokkal való együttműködés, a családok segítése, erősítése.

Az óvodapedagógusok napi kapcsolatban állnak a szülőkkel, ezáltal az együttnevelés, az együttműködés érdekében a folyamatos párbeszéd feltételrendszere biztosított.

A megvalósításához számítunk a szülők, nagyszülők aktív közreműködésére, segítségére.

Az igazolatlan hiányzások következményeiről a szülőket tájékoztatjuk ezek elkerülése érdekében. A családok felé nyitottak vagyunk. Partnerkapcsolat kialakítására törekszünk.

Kapcsolattartás formái

családlátogatás (közvetlen környezet megismerése),
beszoktatás (beilleszkedés megkönnyítése, szülővel együtt),
napi beszélgetések (napi fontos információk átadása),
nyílt napok,
fogadóórák,
közös programok, családi napok.

Közös programok szervezése szülőkkel együtt (közös kirándulások, ünnepek).

Fontos szerepe van a kapcsolatok alakulásában a Szülői Közösségnek. Együttműködésükben számítunk kezdeményező, véleménynyilvánító, szervező munkájukra.

13. 2. Az óvoda és a fenntartó kapcsolata

Intézményünk részéről pedagógiai programunk egyfajta kötelezettségvállalás Pákozd Nagyközség Önkormányzat – mint intézményfenntartó – felé arra vonatkozóan, milyen színvonalú óvodai ellátást biztosít az óvodát igénybe vevő családoknak, azok gyermekeinek.

Fenntartónk számára a kötelező feladatellátás és a folyamatosan szűkülő forráslehetőségek egyre inkább elkerülhetetlenné teszik a közpénzek hatékony felhasználásának bizonyítását. Az óvodai nevelésre fordított költségek a község költségvetésének egy részét teszik ki, ezért jogosan merül fel az a kérdés, hogyan hasznosul a köznevelésre fordított pénz? Más szóval, mennyire működünk hatékonyan és eredményesen, teljesítjük-e alapvető funkciónkat, el tudunk-e pénzügyileg és szakmailag számolni a rendelkezésünkre bocsátott forrásokkal?

Cél:

A kapcsolat lehetőségeinek folyamatos felülvizsgálatával az intézményfenntartóval, illetve annak munkatársaival való eredményes és hatékony együttműködés kiemelten az alábbi tartalmak vonatkozásában:

az intézményi dokumentumokkal szembeni fenntartói elvárások pontosítása
a beszámoltatás szempontjainak és eljárásrendjének kidolgozása, működtetése
adatszolgáltatás rendjének szabályozása
partneri igény és elégedettség mérés eljárásrendjének egyeztetése
egyéb kapcsolattartási tartalmak

Az óvoda és a fenntartó kapcsolata elsősorban a következő főbb területekre terjed ki:

az óvoda Alapító okiratának kialakítása, módosítása
pénzügyi-, gazdálkodási tevékenységére, az éves költségvetés jóváhagyása, elfogadása, módosítása
óvodánk ellenőrzése:

gazdálkodási,
 működési,
törvényességi szempontból,
a szakmai munka eredményessége tekintetében
az itt folyó gyermekvédelmi tevékenységre
a gyermekbalesetek megelőzése érdekében tett intézkedések tekintetében

az óvodában folyó szakmai munka értékelése

az SZMSZ jóváhagyása, módosítása abban az esetben, ha annak költségvetési kihatása van
a Házirendje jóváhagyása, módosítása abban az esetben, ha annak költségvetési kihatása van
a Pedagógiai Programja jóváhagyása, módosítása abban az esetben, ha annak költségvetési kihatása van

A fenntartóval való kapcsolattartás formái

szóbeli tájékoztatás
írásban beszámoló évente egy alkalommal

egyeztető tárgyalások és megbeszélések
értekezletek
az óvoda képviseletének szükség és igény szerint biztosítása képviselő testületi és bizottsági üléseken
fenntartói rendeletek és határozatok átvétele azok végrehajtása céljából
szükség és igény szerint speciális információszolgáltatás az óvoda pénzügyi-, gazdálkodási-, szakmai tevékenységhez kapcsolódóan
működésünkkel és eredményességünkkel kapcsolatos igény és elégedettség mérés évente egy alkalommal

13. 3. Az óvoda és az iskola kapcsolata 

Az óvoda – iskola közötti átmenet kérdésében a kompetencia alapú pedagógia kihangsúlyozza az érzelmi és erkölcsi nevelés fontosságát, mert ez alapozza meg a személyiség szocializációját, és kapaszkodót nyújt a világban való eligazodáshoz.

Feltételezi az iskolai munkában a játéknak, mint a fejlesztés céljának és eredményének a megjelenítését, a játék – érzelem – erkölcsi metodikai kapcsolatának érvényesítését.

Az iskolával jó kapcsolatra törekszünk, melynek alapja az egymás munkája iránti érdeklődés, megbecsülés és tisztelet.

A helyi általános iskolával jó kapcsolatot alakítottunk ki.

Az óvónők és tanítónők által tartott nyílt napok lehetőséget nyújtanak egymás munkájának betekintésébe.
A leendő elsős tanító nénik rendszeresen ismerkedő délutánokat tartanak januártól márciusig, mely jó alkalmat biztosít arra, hogy az óvodapedagógusok megismerhessék a pedagógus személyét és a gyerekekkel szemben támasztott igényüket.
Az iskola igazgatója tájékoztatja az iskolába készülő gyermekek szüleit a beilleszkedés fontosságáról és az iskola elvárásairól.
Az iskola előzetes szülő értekezletet tart annak érdekében, hogy programját és az iskola adottságaiból adódó előnyökre, lehetőségekre felhívja a szülők figyelmét.
A nagycsoportos óvodapedagógus az első osztályban 1-szer meglátogatja volt nagycsoportosait. Ezzel a látogatással megerősítést kap munkájának eredményességéről.

13. 4. Egyéb kapcsolatok

Tókörnyéki óvodák

Kirándulás, szakmai továbbképzésen való részvétel egymás óvodájábann

Logopédus

Elvégzi a szűrővizsgálatokat, azokat egyezteti az óvónőkkel, szülőkkel. Heti két alkalommal tart foglalkozást az arra rászorult gyermekeknek, melyet a szülők ingyenesen vehetnek igénybe. Súlyos beszédzavarral küzdő gyermeket a Nevelési Tanácsadóba irányítjuk, ahol megállapítják a további teendőket.

Gyermekorvos

Folyamatosan ellenőrzi a gyermekek egészségi állapotát, szükség esetén további szakorvoshoz utalja. Elvégzi a nagycsoportosok iskolai életmódra való testi alkalmasságát.

Védőnő

Havi ellenőrzéseket végez (pl. tetvesség) a gyermek higiéniai állapotáról. Szükség esetén konzultálunk vele, ha szükséges, kérésünkre családlátogatást tesz.

A státuszvizsgálatokra szóló értesítések kézbesítéséhez segítséget nyújtunk.

Adatokat egyeztetünk a leendő óvodások létszámát illetően.

Ortopédiai vizsgálatot szervez, a rászorulóknak ingyenesen biztosítja a gyógycipőt.

Fogorvos

Évente egyszer óvónői kísérettel ellenőrzi a gyermekek fogazatát, szükség esetén szülői felügyelet mellett elvégzi a kezelést.

Családsegítő

A Családsegítő Szolgálat képviselőjével elsősorban az óvoda gyermekvédelmi megbízottjával tartja a kapcsolatot. Az esetmegbeszéléseken az óvoda képviselője is részt vesz.

A hátrányos és veszélyeztetett helyzetben levő családok problémájának megoldásában igyekszik segíteni az óvodával közösen.

A szülő, vagy az óvoda kérése alapján segíti a családokat anyagi természetű problémájuk megoldásában.

Rajta keresztül tartunk kapcsolatot a Népjóléti Bizottsággal.

Szülői Munkaközösség

Különböző rendezvények lebonyolításában segédkezik.

Szükség esetén részt vesz nevelési értekezleteinken. Észrevételeiket, tanácsaikat figyelembe vesszük.

Dönt saját működésének rendjéről, munkatervének elfogadásáról, tisztségviselőinek megválasztásáról, figyelemmel kíséri az intézményben folyó munkát.

Él törvény adta lehetőségével, esetleges véleményezési jogával.

Művelődési Ház, Könyvtár

A könyvtár lehetőségeit tudatosan beépítjük és felhasználjuk nevelőmunkánkban.

Színházi előadások lebonyolításában segítséget kapunk.

Nevelési Tanácsadó, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság kapcsolata

A gyermek problémáinak feltárása a nevelési év elején az óvodában történik.

Az óvodai logopédus - pszichológus - fejlesztő pedagógus - gyermek óvónője közös álláspontját figyelembe véve a szülővel megbeszélve történik a Bizottsági Szakvélemény kérése a sajátos nevelési igény, a speciális fejlesztés megállapításához. A vizsgálat időpontjáról a bizottság értesítése alapján a szülőt értesítjük.

Egyházak

Heti egy alkalommal - a szülők igénye alapján - lehetőség van a hitoktatásra.

Adventi időszakban a templom megtekintése.

Nyári időszakban a templomkerti játszótér használatával az óvodai élet szinesítése.

ÁNTSZ

Tájékozódás, ellenőrzés, értékelés, jegyzőkönyvek, jelzés a fenntartó felé.

Közalkalmazotti tanács

Véleményezés, tájékoztatás, értekezlet, fogadó óra.

Szakszervezet

Véleményezés, tájékoztatás, értekezlet, fogadó óra.

 

14. ÉRVÉNYESSÉGI RENDELKEZÉSEK

 

2015. február 11-től visszavonásig érvényes a Pákozdi Nyitnikék Óvoda Pedagógiai Programja.

 Az óvodai nevelési program módosításának lehetséges indokai és kezdeményezői:

fenntartói
nevelőtestületi
szülői kezdeményezésre
törvényi változás esetén

 

15. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

Dr. Tóth Szőllősiné Varga Tünde: Mozgásfejlesztés az óvodában
Forrai Katalin: Ének az óvodában
Kovács György-Bakosi Éva: Játék az óvodában
Lángh Judit: Differenciált egyéni bánásmód az óvodában
Mérei-Binet: Gyermeklélektan
Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja
Pedagógiai programkészítés az óvodában
Porkolábné Balog Katalin: Kudarc nélkül az iskolában

Szőlős Pákozd Gasztro-találkozó - Ahol a bor, az étel és a jókedv találkozik