Pákozd egyházi életének történetéből:
Pákozd Rk Templom története:
A falu és a templom történeti adatainak összegyűjtése a korábbi szakirodalom és a levéltári források alapján.
Jelenlegi ismereteink szerint a falu Szent István király adományából a veszprémi püspöké volt, aki 1279-ben Kolin veszprémi főesperesnek adta élete hosszáig a birtok bevételeit.
Az 1330-as évekből fennmaradt pápai tizedjegyzékben Pákozd még nem szerepelt templomos helyként, de 1348-ban egy oklevélben már plébániáját említették.
A XV. században (1462-1498) már a fehérvári káptalan (a Szűz Mária kápolna) birtoka, 1587-ben Orbovai Jakusics Ferenc, a győri vár vicekapitánya szerzett királyi adományt a török hódítás miatt megszűnt káptalan több Fejér megyei birtoka között Pákozdra is, majd utódainak adományából a komáromi jezsuiták birtokába került.
A rend feloszlatása és a székesfehérvári püspökség megalapítása után Mária Terézia királynő adományából a székeskáptalan lett a falu birtokosa.
A középkori eredetű templom a török korban elpusztult. Romjain 1713-ban a reformátusok építették fel templomukat, amely 1769-ben a katolikus hívek használatába került.
Ekkor felújítást, átalakítást végeztek az épületen. Az egyhajós, félköríves szentélyzáródású, nyugati homlokzata előtti toronnyal rendelkező templomot 1912-ben Klaucz György kanonok tervei szerint jelentősen bővítették: dél felől új hajó épült merőlegesen a régi hajó tengelyére, amely így kereszthajó-szerű térré vált, nyugati részében sekrestyével, fölötte oratóriummal.
Az új hajó falait 1931-ben Temesi Wagner János díszítette a magyar szenteket ábrázoló secco festményekkel. A templomon 1912 óta 1962-ben és 1987-ben végeztek külső felújítási munkákat.
Pákozdi Református Templom története:
Pákozd protestánsai a középkori templomot használták, az első (ismert) prédikátor 1629-től Sárvári András volt. A gyülekezet nagyjából ezidőben építhette az első sártemplomát. Sárvári Andrást 1652-ben Berzétey István, majd 1670-ben Viski Pál, Tolnai János, majd Miskoltzi István követte. Miskoltzi egyike volt azoknak a protestáns lelkészeknek, akiket 1674. március 5-re megidéztek a pozsonyi vésztörvényszék elé.
Új templom építésére 1712-ben kaptak engedélyt, Losontzi János prédikátorsága alatt. A jezsuita földesurak nem álltak a munkálatok útjába, mivel a reformátusok segítettek a kevés számú katolikus lakosságnak egy kis oratóriumot építeni. Az új templomot saját költségen, a középkori templom köveit is felhasználva építették és a következő évben be is fejezték. Mellé emelték a parókiát és az iskolát. A protestáns felekezetek működését korlátozó törvények és rendeletek csak torony nélküli imaház építését tették lehetővé. A padok 1725-ben, az oratórium mellett falábon függő harang 1730-ban, és a falazott klasszicista szószék is a XVIII. században készült el.
A XVIII. század elején még megfelelő méretű templom hamarosan kicsinek bizonyult. A türelmi rendelet következtében lehetővé vált bővítése, így 1790-ben megnagyobbították a hajót, illetve felépült a torony is egyszerű, kúp alakú sisakkal, cserépzsindellyel. Johann Kohl pesti mester öntötte a ma is meglévő kisebbik, 230 kg súlyú harangot 1801-ben. 1816-ban magasabb toronysisiak készült, a templom pedig elnyerte késő barokk formáját. A hajó keleti és nyugati végén álló fakarzatok a XIX. századból származnak.
Napjainkban a faluban az
· A Református Templomban (Kálvin köz) az Istentisztelet vasárnap 10.30-kor,
· a Római Katolikus Templomban (Budai út 70) a Szentmise 8,00 órakor kezdődik.
Isten háza mindenki számára nyitva áll!
